28.fejezet- Kétségbeesés

Gondolkodtál már milyen amikor tehetetlen vagy? Amikor bárhogy gondolkodsz, bárhogy erőlködsz semmit nem tudsz kifundálni hogy segíts magadon?  Zola épp ezt érezte. Eltelt egy nap, kettő aztán három de még csak egy halvány szikra  sem jött. Végül egy egész hét eltelt, és Zola még mindíg nem talált fogást fogvatartóján. Egyenlőre  igyekezett ellenfele éberségét altatni, azt tettetve hogy nem emlékszik semmire, és készségesen elhiszi hogy Asil befolyásolta. Nehezére esett nem állítani maga köré a tudatalatti automatikus védelemnél biztosabb védelmet de tudta hogy az egyből gyanússá tenné. Az első 3 napban még telhes nyugalommal viselte a fogságot, amire Kozan azt a magyarázatot adta hogy csak egy hónap után lehetnek teljesen biztosak hogy már nem áll Asil befolyása alatt. Zola persze nem hitt neki. De úgy tett mint aki még hálás is azért hogy bezárták. Persze Zola gondosan ellenőrzött mindent amivel érintkezett így egyből felfedezte hogy valamilyen manipuláló varázslat alá akarják vonni. Nem okozott neki gondot hogy hatástalanítsa. Persze mindezt titkban. Aztán, ismerve a varázslatot úgy viselkedett mint aki aprámként a befolyása alá kerül. Aztán egy hét után Zola egyre kevesebb reményt látott rá hogy ezt megússza. Arra is rájött hogy bármennyire is szeretné nincs sok ideje, mert a hely folyamatosan gyengíti. Ekkorra teljesen magába fordult amikor egyedül hagyták és szépen apránként tudatába szivárgott legnagyobb ellensége, a kétségbeesés. Egy ideig úrrá tudott lenni rajta, és hideg fejjel gondolkodott, aztán három nap elteltével ez sem ment neki. Végül, hogy ne legyen túl riziklós találkoznia Kozannal az eszméletlenségbe menekült, mint akit ennyire megviselt a fogság tudata.

Asil a Zola elrablását követő 2 héten minden nap újra és újra nyomot keresett a barlangban. Zolához hasonlóan rajta is úrrá lett a kétségbeesés. Zola folyamatosan egy alig észrevehető életjelet sugárzott, ami mikor önként eszméletlen állapotba menekült megszűnt. Ekkor esett Asil teljesen kétségbe! Hiszen azonnall tudta hogy ez sokmindent jelenthet, de jót semmiképp, ráadásul volt oka a legrosszabbat feltételezni. De nem adta fel. Próbálkozása nem volt hiábavaló, bár nem a barlangban találta meg a megoldást. A 14. Napon felfedezte, hogy Zola folyamatosan "életjele" egy jól kódolt üzenet. Úgy saccolta hogy elég kevés az eséj hogy sikeresen megfejtse, ráadásul sokáih tart, de elég volt ez a reménysugár hogy kitörjön a kétségbeesésből. Teljes erővel vetette magát az üzenet megfejtésébe, amiben Lulu is részt vett bár csak mint támogatás volt hasznos.

Kozan ekközben megtapasztalta a kétségbeesést, mivel a hercegnő (4 nappal miután eszméletlenül rátaláltak) valóban életveszélyes állapotba került az energiaveszteségtől. Tudatalattija minden csepp energiát a varázsvédelmére fordított, így gyógyítani sem tudták varázslattal. Arra hogy az energiát elnyelő kastélyból elvigyék nem gondolhattak mivel felépülve seperc alatt semmivé zúzná eddigi sikereiket. Barátait hiába akarták odavinni hozzá, azok teljes biztonságban voltak az iskolában. A karkötőt pedig hiába vették le Zola kezéről (aki persze azt már hatástalanította) nem lett semmivel jobban. Varázserejének hiánya magas lázat eredményezett amit varázslat nélkül sehogy nem tudtak  levinni. Zola pedig nem küzdött a láz ellen,egyrészt mert varázserejét felemésztette a varázsvédelem, másrészt mert kétségbeesése annnyira elmélyült, hogy inkább a halálba menekült volna minthogy egy varázslattal megbéklyózzák öntudatát és szabad akaratát. Kozan nem tudta mit tegyen, már feladta volna, amikor egyszercsak Zola teljes varázsvédelme összeomlott - ahogyan az elme meghal a test halála előtt.
Asil közben sikeresen megfejtette az üzenetet amiből felmerültek benne lehetséges helyek ahol Zolát fogvatartgatják. Zola üzenete egyszersmind figyelmeztetés volt Asilnak hogy a mágikus erő elszívás elleni védelemmel készüljön.

Kozan először nem hitt a fülének, aztán pedig minden orvos varázslónak megparancsolta hogy adjanak minnél több varázserőt Zolának és  tartsák életben a testét. Utóbbi hiba nélkül sikerült, de akármennyi varázserőt juttattak a testébe az állapota nem javult. Ott feküdt Tessalos hercegnője kómában, nem romló de nem is javuló állapotban. Kozan már annak is örült, hogy nem romlik tovább  az állapota, főleg mivel belátta hogy ennél többet nem várhat, tekintve hogy a hely ahol vannak  Nagymennyiségű varázserőt szív el Zola testéből.