27.fejezet- Kutatás

Asil egy dolog miatt nem omlott össze azonnal. Kapott egy üzenetet Zolától abban a pillanatban amikor feladta védelmét: NE HAGYD HOGY BÁNTSA A BARÁTAIMAT !! Ez az üzenet olyan erővel vágta mellbe hogy beleszédült. Pláne az után amit Kozan mondott. Ha megvédi Zola barátait (nem tudta mire vélni hogy a történtek alapján ő maga is ide sorolandó) Amint elmúlt a bénítóvarázs rohant Luluhoz hogy azonnal értesítsenek minden Zolához közel álló személyt. Lulu persze azonnal földbe döngölte volna Asilt, de felfogta a helyzet súlyosságát és engedelmeskedett.
-Te jobban ismered nálam.Szedj össze mindenkit és gyertek amilyen gyorsan lehet az iskolába. Ott senki nem varázsolhat! -utasította Asil a lányt.- Én megpróbálom valahogy kideríteni hova vitte az a kígyó Zolát!
-Rendben- válaszolta a lány de Asil már azon gondolkodott hogy lehetne Zolát minél gyorsabban és a lehető legkevesebb kockázattal kiszabadítani.
Eközben Zola magához tért. Nem tudta mióta lehetett eszméletlen, vagy hogy hol van. Abban sem volt teljesen biztos hogy ki ő. Nem emlékezett szinte semmire. Teljesen összezavarodott. Mikor felemelte a fejét hogy körülnézzen szembe találta magát a kedvesen mosolygó Kozannal.
- Ki vagy te?- kérdezte
-Aki megmentett Asiltól- felelte Kozan. Zola hihetőnek találta a dolgot, de amint Kozan szemébe nézett szinte teljesen biztos volt benne hogy az hazudik. De azt nem értette hogy mit akar ezzel.- Valahogy úgy képzelném hogy nem egy varázsmentes cellában térek magamhoz a megmentőmnél..-ecsetelte a legalapvetőbb kétkedésre okot adó dolgot bizonytalanul.
- Asil rövid időre beférkőzött az elmédbe. Barátként kezdtél gondolni rá és harcolták a megmentésed ellen. Nem tudhattuk önmagad leszel-e ha magadhoz térsz.-válaszolt szemrebbenés nélkül Kozan. Zolának most már ösztönei súgták hogy ne bízzon benne. Mikor megpróbált Kozan elméjébe férkőzni varázslattal égető érzés akadályozta meg ebben mely a csuklójától eredt. Odanézve egy ismeretlen karkötő volt a kezén. Kozan észrevette a pillantást.
- Ez egy varázskarkötő, ami megvéd- igyekezett magyarázatot adni. Zola bólintott. Nem volt kedve óvatosságra sarkallni Kozant. Higgye csak hogy sikerült teljesen átverje. Akkor talán kiderítheti az igazat egy óvatlan pillanatban.
Asil hiába próbálkozott nem találta meg Zolát. Mindenütt kereste. Még azt a kockázatot is vállalta hogy személyesen megy vissza oda ahonnan Zolát elvitték, hátha az öntudatlan lány hagyott valami nyomot. De semmit nem talált. Egy darabig követte Zola erejének lenyomatát, aztán , valószínűleg a lány ellenállásával együtt, az is eltűnt  Lulu viszont.sikerrel járt. Mindenki megérkezett a biztonságot adó iskolába. Asil megkönnyebbült, és hátha alapon üzent Zolának hogy ne aggódjon, mindenki biztonságban van. Csak remélte, hogy Zola megkapja az üzenetet, és azt is hogy felfogja. Tartott tőle hogy ha meg is kapja nem tudja majd mire vélje. Szerencséje volt és épp ez az üzenet volt az ami elűzte Zola zavarodottságát. Egycsapásra emlékezett mindenre, arra is hogy hogy került Kozan fogságába. Az agya villámgyorsan pörögni kezdett és egyre azon gondolkodott hogyan tudna túljárni Kozan eszén. Azt gyorsan felfogta hogy ellenfele nem olyan hülye, hogy lehetőséget adjon neki a szökésre, így az egyetlen lehetősége az marad hogy valahogy kicselezi fogvatartóját. Ez nagyon kockázatos de vagy ez vagy akár most feladhatja. Na az nem az ö stílusa lenne. Így  Zola elhatározta hogy minden adandó alkalommal altatni fogja Kozan óvatosságát aztán amikor a legóvatlanabb eltűnik.  Addig is megpróbál kezdeni valamit ezzel a karkötővel.

26.fejezet- Fájdalom

Az egész nem tartott tovább egy pillanatnál. A varázslat nem az eszméletlen Asilt hanem Zolát támadta, ráadásul nem volt más, mint a legerősebb kábító varázslat. Az amúgy is legyengült Zolának már nem volt ideje védekezni. A varázslat semmiféle ellenállásba nem ütközött. Zola egyszerűen elterült a földön elmerülve az öntudatlanságban. Az idegen pedig győzelemittasan lépett az ájult hercegnő felé.

- Tanuld meg kislány, hogy az aggódás és barátság gyengévé tesznek. Bevallom nem tudtam volna mit kezdeni veled, ha nem veszem észre hogy mennyire aggódsz ezért a söpredékért. Te is észrevetted hogy esélytelen velem szemben.-prédikált, de beléfojtotta a szót, hogy beleütközött Zola elméjének öntudatlan védekező mechanizmusába, mely nem engedett senkit a lány közelébe.- Na igen –fintorodott el az idegen- A királyi család tagjainak öntudatlanul is hihetetlen erős védelme van. De ahogy az állapotodat elnézem ez nem fog sokáig tartani, hamar felemészti minden varázserődet.

~ ASIL~ küldte Zola elméje a segélyhívást az egyetlen közelében tartózkodó barátjának~ Ha nem kelsz fel hatalmas bajban leszünk. Nem tudom mit akar ez az ember, de van egy olyan megérzésem hogy nem megölni. Már pedig Tesaalosnak annál bármi sokkal veszélyesebb lehet! HALLOD KELJ FEL! Még távol tudom tartani magamtól, de nem sokáig! Segítened kell!

-Hercegnő- tért magához Asil. Ekkor megpillantotta az ájultan heverő Zolát és a türelmesen várakozó férfit. Fel akart kelni, de tagjai megbénultak.

-Ne is álmodj róla- mondta a férfi- Gondoskodtam róla hogy még ha magadhoz is térsz ne tudj tenni semmit. A kislány pedig már nem bírja sokáig fenntartani a védőpajzsot. Magához térni pedig szint úgy nem fog még egy jódarabig.

- Ne becsüld alá az erejét-gúnyolódott Asil

-Balgaság lenne-vágott vissza amaz

-Amíg él, addig nem tudod legyőzni

-Oh, ez már megtörtént ha nem lenne nyilvánvaló

-Hidd el, ha engedi az ösztöneit irányítani nem létezik olyan varázslat ami fogva tarthatná.

-Tisztában vagyok vele, de ne hidd hogy felkészületlenül jöttem ide. Addig marad ebben az állapotban amíg én úgy akarom. És ne gondold hogy engedem úgy magához térni hogy ereje teljében van.

-Javaslom, hogy próbáld csak meg lekorlátozni az erejét, Ekkora erőt nem tudsz sokáig blokkolni.- sziszegte Asil

-Pont elég ideig tudom ahhoz, hogy az elméjébe beférkőzzek


-Nem tudod az elméjét uralmad alá hajtani. Sokkal több akaraterő és elszántság szorult ebbe a kislányba mint azt el tudnád képzelni. Lehetetlen ezt megtörni.

-És sokkal több gyengeség is! Hiszen amíg valamelyik barátját veszélyben tudja nem érdekli saját biztonsága!

-Azt ne mond hogy…

- De! Azért tudtam ilyen egyszerűen legyőzni mert leengedte a védelmét mikor azt hitte életveszélyben vagy. Ráadásul az összes erejét felhasználta hogy megvédjen. Persze a teste már okosabb. Jelenleg minden erejét a teste védelmére koncentrálja. De neki sincsenek kifogyhatatlan forrásai. Én viszont végtelenül türelmes vagyok.

-Viszont a te erőd is elfogy egyszer. Nem tudod őt öntudatlanságban tartani és engem megbénítani egyszerre hosszú ideig. Vajon kinek a tartalékai fogynak ki előbb..-gúnyolódott tovább Asil. Nem tudta hogy ezzel olyat tesz, ami Zola védelmébe kerül. Ugyanis sikerült úgy feldühítenie Kozan, az idegen támadót, hogy az gondolkodás nélkül gyilkos varázslattal támadta meg. Zola még öntudatlanul is segített rajta átirányítva védelmét Asilra. Kozan ezt elég gyorsan észrevette és egy pillanat alatt reagált is a kínálkozó alkalomra, így mire Zola ösztönös önvédelme legyőzte volna az aggodalmát már Zola mellett termett.

-Igazán köszönöm a segítséget- röhögött Asil képébe szenvtelenül, megragadva Zola eszméletlen testét. Asil hiába küzdött a bénító varázs ellen, nem tehetett semmit. Végignézte ahogy a szeme elöl viszik el Tessalos hercegnőjét…

25.fejezet-új ellenség

-Tessék???- kérdezte Asil-Hogy lehet hogy én nem éreztem?
-Igazán nem akarlak elkeseríteni- hangzott az ismeretlen hang- de fel vagyok készülve. Azon viszont csodálkozom hogy egy ilyen kis taknyos érzékelt.-mondta Zola felé fordulva. Olyan pillantással vette szemügyre, hogy Zola automatikusan védelmi helyzetbe kapcsolta az agyát, hogy akármikor a lehető leghatékonyabb védelmet varázsolhassa maga köré. Az agya közben folyamatosan azon járt, hogy hogy tudná hasonló hatékonysággal megvédeni Asilt is. Persze megoldást nem talált erre a problémára…
-Akkor azt hiszem ezt bóknak veszem- mondta Zola jelezve hogy nem éppen jó a kedve: Eléggé frusztrálta egyrészt az ismeretlen férfi jelenléte, másrészt a tény, hogy vagy magát védi meg, vagy Asilt.- Viszont olyan undorító rosszindulat árad belőled hogy összebarátkozni nem fogunk.- mondta hogy valami fölényt sugalljon. Persze ennek valósságában legkevésbé ö volt biztos.
- Na de kérlek. Hiszen én pont ezért jöttem.-válaszolt gúnyosan az ismeretlen férfi- és ne haragudj, de nélküled nem megyek sehova- mosolygott, de ettől a mosolytól valahogy a hideg futkosott Zola hátán. Ebben a pillanatban rájött, hogy magát kell védenie, egyrészt mert Asil úgyse engedné hogy ne így tegyen, másrészt mert ö a célpont, így Asilnak a saját védelmével is jó esélye van. Automatikusan készenlétbe helyezte az összes védővarázst amit ismert, és olyan hermetikusan elzárta magát, hogy ellentámadni eszébe se juthatott volna, mivel a saját varázslata sem juthatott ki a védelmén. Épphogy befejezte a védelem felállítását már vissza is pattant róla a kábító varázslat. Zolát viszont mintha fejbe kólintották volna, megszédült. Persze nem vészesen, csak épphogy érezte, de ez elég volt hogy felfogja: óvatosnak kell lennie. veszélyes varázslatok vannak támadója birtokában.
-Nem rossz. De igen sok varázserő kell egy ilyen védelem folyamatos fenntartásához. Mit gondolsz mennyi ideig vagy képes fenntartani? –mondta a támadó halálos nyugalommal. Miután nyugalmat erőltetett magára Zola gondolatban üzent Asilnak, hogy akár órákig képes fennaratni a védelmét, de nem várhatnak arra hogy új ellenségük majd megunja és tovább áll. Megkérte hogy valahogy intézze el a férfit. Asil alig észrevehetően jelezte hogy megértette, és mindent megtesz. Ugyanakkor Zola lelkére kötötte hogy bármi történik eszébe ne jusson akár egy pillanatra is leengedni a védelmét. Zola jelezte hogy megértette. Nyugodtan leült, és meditációs pózba helyezkedve lehunyta a szemét Teljesen kizárta a külvilágot egy dolgot kivéve: Asil jelenlétére folyamatosan figyelt. Így mindig pontosan tudta hogy hogy alakul a harc. Viszont a tudata ahogy eltelt egy óra elkezdett halványodni. Már csak iszonyú erőfeszítés árán tudta rákényszeríteni magát, hogy figyelemmel kísérje Asil állapotát. Hamar rájött hogy amint alábbhagy a koncentrációja elveszíti eszméletét, és öntudatlanul támadójának csak ki kell várnia hogy mikor nem lesz már elég ereje a védelmét fenntartani. Már-már kezdett megnyugodni, hogy a támadó nem igazán foglalkozik Asillal (azt ereje fogyásából érezte hogy rá csak úgy záporoznak a varázslatok, Asil állapotából pedig arra következtetett, hogy nem érik komoly támadások) amikor mintha csak cáfolni akarná egy olyan erős varázslat találta el Asil pajzsát ami azonnal fel is emésztette védelmét, Asil pedig eszméletlenül elterült a hirtelen erő veszteségtől. Zola nem gondolkodott tovább. úja felvette a kapcsolatot a külvilággal. Érzése szerint túl lassan kezdtek újra működni érzékszervei..Mikor szeme sarkából észrevette hogy támadója újabb varázslatra készül, úgy látva hogy Asil a célpont gondolkodás nélkül minden védelmét Asilra ruházta, hogy megmentse az életét. Csak azzal nem számolt hogy a támadásnak nem Asil volt a célpontja…