Asil megdermedt mikor Kozan összeesett. Nem tudta elképzelni mi történhetett. Aztán az ágy fele pillantott ahol Zola ült mosolyogva, de ez mosoly a maga dermedtségével és élettelenségével előrevetítette ami ezután történt. Asil épp időben ugrott oda, hogy az ágyról leájuló Zolát elkapja. Magában mosolygott egyet, aztán rájött hogy nem ér rá, hiszen az előbbi csoda ellenére a hercegnő állapota válságos. Gyorsan határozott: Zolával most Tessalosba megy és üzen Lulnak hogy jöjjön oda. Két perccel miután kiosont a szobából felhangzott a kastélyban a riadó. Asil, bár egy hajszálon múlt, sikeresen kijutott Zolával a kastélyból. És bár semmi mágikusat nem csinált, Zola közelsége erőt adott Asilnak, aki egyre inkább Zola csodálója, híve lett. Amint elérték Asil kastélyát követ indult Luluhoz, és 2 nappal később a lánnyal együtt tért vissza.
Zola kikerülve a fogságból 3 nap múlva magához tért, 1 hét múlva pedig lábra állt. A helyzethez képest vidám volt, de gyenge és kimerült. Asilnak bizalmasan elmondta, hogy szeretne elbeszélgetni Kozannal, mert úgy gondolja hogy az igazság fényében más értelmet nyerhet amit tett. Az bár nagyon vonakodva beleegyezett, hogy a fiú a kastélyában vendégeskedjen és szigorú felügyelet alatt Zola közelében tartózkodjon. Érkezésekor Zola már azelőtt hallotta a hangját, hogy a szobájába belépett
- Nem érek rá a szobámat elfoglalni- kiabálta kísérőjének Kozan- Látnom kell a hercegnőt. Az én hibám, hogy olyan állapotba került.
-Elég érdekes hogy így aggódsz értem- nevetett Zola még kissé erőtlenül a belépőre
- Hál'Istennek hogy jobban vagy.-Sóhajtott fel a fiú- Hidd el, én nem számítottam rá hogy ez megtörténhet!
-Mindennel számoltál, de a makacsságommal nem- vigyorgott Zola- Azt hiszem erről Asil mesélhetne neked. Bár csak miután magyarázatot adtál nekem. Mégis mi volt a szándékod azzal hogy egy életveszélyes helyen bezárva tartasz és blokkolod a varázserőmet, ami megvédhetett volna?
-Részben igaz volt amit mondtam neked. Asil közeléből akartunk etávolítani.
-Miért?
-Hogy még mielőtt túl sokat megtudnál Tessalosról és túl képzetté válnál a varázslásban a mi verziónkat halld a dolgokról
-És annak megfelelően alkossak véleményt a dolgokról. Egyszerűen szólva: Befolyásolni akartátok a gyámoltalan hercegnőt.
-Arra nem számítottunk hogy máris ilyen képzett vagy
-Ha feleannyira képzett lennék mint kellene, akkor ez az egész helyzet elkerülhetővé vált volna.
-Igen, ami azt illeti bocsánatkéréssel tartozom.
-Azt meghiszem. De előbb hadd mondjak valamit. Ha valóban olyan képzetlen lettem volna, mint gondoltátok, akkor sem tudtatok volna befolyásolni. Nagyon jól megtanultam a szüleimtől, hogy mielőtt bármit, amit nem láttam a saját szememmel igaznak fogadok el, vizsgáljam meg a dolgot a lehető legtöbb nézőpontból.
-Jó neveltetést kaptál. De sajnos keveset tudsz Tessalosról
-Az ösztöneim viszont sokat megsúgnak. Nem tudom hogy zavartad össze az emlékeimet, de attól a pillanattól fogva hogy utána megszólaltál folyamatosan éreztem hogy nem szabad bíznom benned. Ez nem változott.
-Mi okod is lenne bízni bennem, nem igaz?- Kozan mosolygott. Zola most valahogy, ellentétben a korábbi hasonló esetekkel. őszintének, és elbűvölőnek találta ezt a mosolyt, de bujkált benne valami, amiről Zola már addig is pontosan tudta hogy micsoda
-Jobban tennéd, ha őszinte lennél, tudom amikor elhallgatsz valamit.
-Mit hallgatnék el, mikor...
-Még nem adtátok fel, ugye?-Kozan döbbent arcát látva Zola elnézően mosolygott- Nem vagyok elég képzett hogy lássam mi a célotok, de nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban. És szerintem téged is becsapnak.
-Megnyugtató hogy nem látsz mindent még te sem. Sokkal nagyobb dolog van a háttérben mint gondolnád. És pont te aggódsz miattam? Hiszen majdnem megöltelek
-Ez is egy nézőpont. Szerintem a kétségbeesés volt ami majdnem a halálba kergetett, amit hagytam eluralkodni magamon.
-Mindenesetre én tudom hogy nem csapnak be. Még találkozunk- Zárta le Kozan a beszélgetést, majd kiviharzott a szobából. Bár igyekezett magabiztosnak látszani Zola bogarat ültetett a fülébe, főleg mivel egyre inkább úgy érezte hogy a lány bölcsebb mint mindenki más együtt véve.
Másnap korán reggel Kozan elhagyta a palotát. Zola az ablakból nézte és remélte hogy egyszer sikerül a helyes útra terelje. Azt pedig senkinek nem árulta el, hogy Kozan távozása közben érzékelt egy nem túl erős varázslatot, amit szándékosan átengedett a védelmén.
Zola kikerülve a fogságból 3 nap múlva magához tért, 1 hét múlva pedig lábra állt. A helyzethez képest vidám volt, de gyenge és kimerült. Asilnak bizalmasan elmondta, hogy szeretne elbeszélgetni Kozannal, mert úgy gondolja hogy az igazság fényében más értelmet nyerhet amit tett. Az bár nagyon vonakodva beleegyezett, hogy a fiú a kastélyában vendégeskedjen és szigorú felügyelet alatt Zola közelében tartózkodjon. Érkezésekor Zola már azelőtt hallotta a hangját, hogy a szobájába belépett
- Nem érek rá a szobámat elfoglalni- kiabálta kísérőjének Kozan- Látnom kell a hercegnőt. Az én hibám, hogy olyan állapotba került.
-Elég érdekes hogy így aggódsz értem- nevetett Zola még kissé erőtlenül a belépőre
- Hál'Istennek hogy jobban vagy.-Sóhajtott fel a fiú- Hidd el, én nem számítottam rá hogy ez megtörténhet!
-Mindennel számoltál, de a makacsságommal nem- vigyorgott Zola- Azt hiszem erről Asil mesélhetne neked. Bár csak miután magyarázatot adtál nekem. Mégis mi volt a szándékod azzal hogy egy életveszélyes helyen bezárva tartasz és blokkolod a varázserőmet, ami megvédhetett volna?
-Részben igaz volt amit mondtam neked. Asil közeléből akartunk etávolítani.
-Miért?
-Hogy még mielőtt túl sokat megtudnál Tessalosról és túl képzetté válnál a varázslásban a mi verziónkat halld a dolgokról
-És annak megfelelően alkossak véleményt a dolgokról. Egyszerűen szólva: Befolyásolni akartátok a gyámoltalan hercegnőt.
-Arra nem számítottunk hogy máris ilyen képzett vagy
-Ha feleannyira képzett lennék mint kellene, akkor ez az egész helyzet elkerülhetővé vált volna.
-Igen, ami azt illeti bocsánatkéréssel tartozom.
-Azt meghiszem. De előbb hadd mondjak valamit. Ha valóban olyan képzetlen lettem volna, mint gondoltátok, akkor sem tudtatok volna befolyásolni. Nagyon jól megtanultam a szüleimtől, hogy mielőtt bármit, amit nem láttam a saját szememmel igaznak fogadok el, vizsgáljam meg a dolgot a lehető legtöbb nézőpontból.
-Jó neveltetést kaptál. De sajnos keveset tudsz Tessalosról
-Az ösztöneim viszont sokat megsúgnak. Nem tudom hogy zavartad össze az emlékeimet, de attól a pillanattól fogva hogy utána megszólaltál folyamatosan éreztem hogy nem szabad bíznom benned. Ez nem változott.
-Mi okod is lenne bízni bennem, nem igaz?- Kozan mosolygott. Zola most valahogy, ellentétben a korábbi hasonló esetekkel. őszintének, és elbűvölőnek találta ezt a mosolyt, de bujkált benne valami, amiről Zola már addig is pontosan tudta hogy micsoda
-Jobban tennéd, ha őszinte lennél, tudom amikor elhallgatsz valamit.
-Mit hallgatnék el, mikor...
-Még nem adtátok fel, ugye?-Kozan döbbent arcát látva Zola elnézően mosolygott- Nem vagyok elég képzett hogy lássam mi a célotok, de nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban. És szerintem téged is becsapnak.
-Megnyugtató hogy nem látsz mindent még te sem. Sokkal nagyobb dolog van a háttérben mint gondolnád. És pont te aggódsz miattam? Hiszen majdnem megöltelek
-Ez is egy nézőpont. Szerintem a kétségbeesés volt ami majdnem a halálba kergetett, amit hagytam eluralkodni magamon.
-Mindenesetre én tudom hogy nem csapnak be. Még találkozunk- Zárta le Kozan a beszélgetést, majd kiviharzott a szobából. Bár igyekezett magabiztosnak látszani Zola bogarat ültetett a fülébe, főleg mivel egyre inkább úgy érezte hogy a lány bölcsebb mint mindenki más együtt véve.
Másnap korán reggel Kozan elhagyta a palotát. Zola az ablakból nézte és remélte hogy egyszer sikerül a helyes útra terelje. Azt pedig senkinek nem árulta el, hogy Kozan távozása közben érzékelt egy nem túl erős varázslatot, amit szándékosan átengedett a védelmén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése