Zola egy hónapig vendégeskedett Asil kastélyában. 2 hétbe telt, mire annyira stabilizálódott az állapota hogy elkezdhetett edzeni. Ez alatt a két hét alatt vagy Asil fejmosását hallgatta (Aki kezdett lányaként gondolni a hercegnőre, bár ezt a világért sem vallotta volna be még magának sem) vagy Lulut nyugtatta, aki mialatt Zola Kozan foglya volt idegileg teljesen kikészült és most minden idegességét kiadta Zolának. Néhány szabad percében pedig felváltva gondolt Ryanre és a szüleire. Asil vajon értesítette őket, hogy jól van? És Ryan vajon mit gondol róla az elmúlt idők eseményei miatt. Hiszen a tűzeset óta Lulu állandóan ott téblábolt körülötte és nem engedte hogy kettesben maradjanak.
Mire elég erőt gyűjtött, hogy elkezdjen edzeni, Asil megbékélt, Lulu pedig megnyugodott. Viszont az edzés újabb, nagy problémára világított rá: Zola öntudatlanul blokkolta a varázserejét, aminek így csak nagyon kis részét tudta használni.
- Panema, ennyi erő arra sem elég, hogy megvédd magad, valamit muszáj tenned!- Aggodalmaskodott Asil
-Tudom- felelte kissé ingerülten a hercegnő- De azt sem tudom hogy hogy derítsem ki mi a probléma, akkor pedig hogyan oldjam meg?
-Mindenesetre- szólt közbe Lulu- valakinek mindig veled kell lenni amíg meg nem tudjuk oldani a problémát.
-Az eddigieket figyelembe véve- mondta Zola megenyhülve- valószínűleg éles helyzetben megoldódik a probléma, de legalább rájövök hogy mi a baj. Addig is az edzés nem fog ártani.
Asil, és Lulu is rábólintottak, így elkezdtek edzeni, és Zola napról napra nyerte vissza az erejét (azazhogy növekedett az a mennyiség, amit használni tudott) Két hét alatt már egy erősebb varázslat elleni védekezéshez elég varázserőt tudott használni, de egy komoly csatában még mindig nem lett volna képes megvédeni magát. Két hét edzés után úgy ítélték meg, hogy Zola elég jól van már ahhoz hogy visszatérjen a Földre és folytassa megszokott életét.
A szülei majdnem kiszorították belőle a szuszt, mikor hazaért, de a normálistól eltérően ez most a legkevésbé sem zavarta Zolát, aki mérhetetlenül örült, hogy végre otthon lehet.
Az iskolában Zola nagyon félt hogy Ryannel találkozzon, de Lulu (aki észrevette hogy foglalkoztatja a kérdés barátnőjét) megnyugtatta és így végül a fiúval is sikerült négyszemközt beszélnie. Nagy kő esett le a szívéről, mert kiderült, hogy a fiú egyáltalán nem haragudott rá.
-Szia. Örülök hogy jobban vagy- kezdte a fiú érezhető zavartsággal
- Hát igen- válaszolta Zola bátortalanul- az elmúlt 2 hónap nem volt életem legjobb időszaka
-Sokszor próbáltam beszélni veled mielőtt beteg lettél- mondta Ryan mielőtt meggondolhatta volna magát
-Én is szerettem volna, de nagyon elfoglalt voltam, és Lulu pedig minden szabad percemre igényt tartott.- felelte megkönnyebbülten kuncogva Zola
-Azt hittem kerülsz engem. A srácok is hiányolnak
-Tudod Ryan, mikor bevontatok a bandába, majdnem elvesztettem a legjobb barátomat, Ha Lulut is befogadnátok, más lenne a helyzet, de így…
-Hát, én sem értettem, hogy miért ellenzik a fiúk. Bár valóban furcsa lány.
-Aki kicsinálna ha megint megfeledkeznék róla- nevetett fel Zola
-De azt megengedné hogy a közeledbe férkőzzek?- nevetett vissza a lányra Ryan
-Az attól függ hogy vannak-e hátsó szándékaid
-Hűha.. vigyáznom kell magamra
Zola régóta nem érezte magát ilyen felszabadultnak. Lulu, aki időközben belátta hogy Zola elég komolyan veszi Tessaloshoz kapcsolódó kötelességeit, és úgy ítélte meg hogy így egyszerűbb lesz Zola előtt a 10 hónap múlva esedékes koronázást titokban tartani, bíztatta a lányt hogy legyen Ryannal. Azonban három héttel azután hogy Zola végre hazatért történt valami, ami beárnyékolta a hercegnő boldogságát.
Mire elég erőt gyűjtött, hogy elkezdjen edzeni, Asil megbékélt, Lulu pedig megnyugodott. Viszont az edzés újabb, nagy problémára világított rá: Zola öntudatlanul blokkolta a varázserejét, aminek így csak nagyon kis részét tudta használni.
- Panema, ennyi erő arra sem elég, hogy megvédd magad, valamit muszáj tenned!- Aggodalmaskodott Asil
-Tudom- felelte kissé ingerülten a hercegnő- De azt sem tudom hogy hogy derítsem ki mi a probléma, akkor pedig hogyan oldjam meg?
-Mindenesetre- szólt közbe Lulu- valakinek mindig veled kell lenni amíg meg nem tudjuk oldani a problémát.
-Az eddigieket figyelembe véve- mondta Zola megenyhülve- valószínűleg éles helyzetben megoldódik a probléma, de legalább rájövök hogy mi a baj. Addig is az edzés nem fog ártani.
Asil, és Lulu is rábólintottak, így elkezdtek edzeni, és Zola napról napra nyerte vissza az erejét (azazhogy növekedett az a mennyiség, amit használni tudott) Két hét alatt már egy erősebb varázslat elleni védekezéshez elég varázserőt tudott használni, de egy komoly csatában még mindig nem lett volna képes megvédeni magát. Két hét edzés után úgy ítélték meg, hogy Zola elég jól van már ahhoz hogy visszatérjen a Földre és folytassa megszokott életét.
A szülei majdnem kiszorították belőle a szuszt, mikor hazaért, de a normálistól eltérően ez most a legkevésbé sem zavarta Zolát, aki mérhetetlenül örült, hogy végre otthon lehet.
Az iskolában Zola nagyon félt hogy Ryannel találkozzon, de Lulu (aki észrevette hogy foglalkoztatja a kérdés barátnőjét) megnyugtatta és így végül a fiúval is sikerült négyszemközt beszélnie. Nagy kő esett le a szívéről, mert kiderült, hogy a fiú egyáltalán nem haragudott rá.
-Szia. Örülök hogy jobban vagy- kezdte a fiú érezhető zavartsággal
- Hát igen- válaszolta Zola bátortalanul- az elmúlt 2 hónap nem volt életem legjobb időszaka
-Sokszor próbáltam beszélni veled mielőtt beteg lettél- mondta Ryan mielőtt meggondolhatta volna magát
-Én is szerettem volna, de nagyon elfoglalt voltam, és Lulu pedig minden szabad percemre igényt tartott.- felelte megkönnyebbülten kuncogva Zola
-Azt hittem kerülsz engem. A srácok is hiányolnak
-Tudod Ryan, mikor bevontatok a bandába, majdnem elvesztettem a legjobb barátomat, Ha Lulut is befogadnátok, más lenne a helyzet, de így…
-Hát, én sem értettem, hogy miért ellenzik a fiúk. Bár valóban furcsa lány.
-Aki kicsinálna ha megint megfeledkeznék róla- nevetett fel Zola
-De azt megengedné hogy a közeledbe férkőzzek?- nevetett vissza a lányra Ryan
-Az attól függ hogy vannak-e hátsó szándékaid
-Hűha.. vigyáznom kell magamra
Zola régóta nem érezte magát ilyen felszabadultnak. Lulu, aki időközben belátta hogy Zola elég komolyan veszi Tessaloshoz kapcsolódó kötelességeit, és úgy ítélte meg hogy így egyszerűbb lesz Zola előtt a 10 hónap múlva esedékes koronázást titokban tartani, bíztatta a lányt hogy legyen Ryannal. Azonban három héttel azután hogy Zola végre hazatért történt valami, ami beárnyékolta a hercegnő boldogságát.
