Asil egy dolog miatt nem omlott össze azonnal. Kapott egy üzenetet Zolától abban a pillanatban amikor feladta védelmét: NE HAGYD HOGY BÁNTSA A BARÁTAIMAT !! Ez az üzenet olyan erővel vágta mellbe hogy beleszédült. Pláne az után amit Kozan mondott. Ha megvédi Zola barátait (nem tudta mire vélni hogy a történtek alapján ő maga is ide sorolandó) Amint elmúlt a bénítóvarázs rohant Luluhoz hogy azonnal értesítsenek minden Zolához közel álló személyt. Lulu persze azonnal földbe döngölte volna Asilt, de felfogta a helyzet súlyosságát és engedelmeskedett.
-Te jobban ismered nálam.Szedj össze mindenkit és gyertek amilyen gyorsan lehet az iskolába. Ott senki nem varázsolhat! -utasította Asil a lányt.- Én megpróbálom valahogy kideríteni hova vitte az a kígyó Zolát!
-Rendben- válaszolta a lány de Asil már azon gondolkodott hogy lehetne Zolát minél gyorsabban és a lehető legkevesebb kockázattal kiszabadítani.
Eközben Zola magához tért. Nem tudta mióta lehetett eszméletlen, vagy hogy hol van. Abban sem volt teljesen biztos hogy ki ő. Nem emlékezett szinte semmire. Teljesen összezavarodott. Mikor felemelte a fejét hogy körülnézzen szembe találta magát a kedvesen mosolygó Kozannal.
- Ki vagy te?- kérdezte
-Aki megmentett Asiltól- felelte Kozan. Zola hihetőnek találta a dolgot, de amint Kozan szemébe nézett szinte teljesen biztos volt benne hogy az hazudik. De azt nem értette hogy mit akar ezzel.- Valahogy úgy képzelném hogy nem egy varázsmentes cellában térek magamhoz a megmentőmnél..-ecsetelte a legalapvetőbb kétkedésre okot adó dolgot bizonytalanul.
- Asil rövid időre beférkőzött az elmédbe. Barátként kezdtél gondolni rá és harcolták a megmentésed ellen. Nem tudhattuk önmagad leszel-e ha magadhoz térsz.-válaszolt szemrebbenés nélkül Kozan. Zolának most már ösztönei súgták hogy ne bízzon benne. Mikor megpróbált Kozan elméjébe férkőzni varázslattal égető érzés akadályozta meg ebben mely a csuklójától eredt. Odanézve egy ismeretlen karkötő volt a kezén. Kozan észrevette a pillantást.
- Ez egy varázskarkötő, ami megvéd- igyekezett magyarázatot adni. Zola bólintott. Nem volt kedve óvatosságra sarkallni Kozant. Higgye csak hogy sikerült teljesen átverje. Akkor talán kiderítheti az igazat egy óvatlan pillanatban.
Asil hiába próbálkozott nem találta meg Zolát. Mindenütt kereste. Még azt a kockázatot is vállalta hogy személyesen megy vissza oda ahonnan Zolát elvitték, hátha az öntudatlan lány hagyott valami nyomot. De semmit nem talált. Egy darabig követte Zola erejének lenyomatát, aztán , valószínűleg a lány ellenállásával együtt, az is eltűnt Lulu viszont.sikerrel járt. Mindenki megérkezett a biztonságot adó iskolába. Asil megkönnyebbült, és hátha alapon üzent Zolának hogy ne aggódjon, mindenki biztonságban van. Csak remélte, hogy Zola megkapja az üzenetet, és azt is hogy felfogja. Tartott tőle hogy ha meg is kapja nem tudja majd mire vélje. Szerencséje volt és épp ez az üzenet volt az ami elűzte Zola zavarodottságát. Egycsapásra emlékezett mindenre, arra is hogy hogy került Kozan fogságába. Az agya villámgyorsan pörögni kezdett és egyre azon gondolkodott hogyan tudna túljárni Kozan eszén. Azt gyorsan felfogta hogy ellenfele nem olyan hülye, hogy lehetőséget adjon neki a szökésre, így az egyetlen lehetősége az marad hogy valahogy kicselezi fogvatartóját. Ez nagyon kockázatos de vagy ez vagy akár most feladhatja. Na az nem az ö stílusa lenne. Így Zola elhatározta hogy minden adandó alkalommal altatni fogja Kozan óvatosságát aztán amikor a legóvatlanabb eltűnik. Addig is megpróbál kezdeni valamit ezzel a karkötővel.
-Te jobban ismered nálam.Szedj össze mindenkit és gyertek amilyen gyorsan lehet az iskolába. Ott senki nem varázsolhat! -utasította Asil a lányt.- Én megpróbálom valahogy kideríteni hova vitte az a kígyó Zolát!
-Rendben- válaszolta a lány de Asil már azon gondolkodott hogy lehetne Zolát minél gyorsabban és a lehető legkevesebb kockázattal kiszabadítani.
Eközben Zola magához tért. Nem tudta mióta lehetett eszméletlen, vagy hogy hol van. Abban sem volt teljesen biztos hogy ki ő. Nem emlékezett szinte semmire. Teljesen összezavarodott. Mikor felemelte a fejét hogy körülnézzen szembe találta magát a kedvesen mosolygó Kozannal.
- Ki vagy te?- kérdezte
-Aki megmentett Asiltól- felelte Kozan. Zola hihetőnek találta a dolgot, de amint Kozan szemébe nézett szinte teljesen biztos volt benne hogy az hazudik. De azt nem értette hogy mit akar ezzel.- Valahogy úgy képzelném hogy nem egy varázsmentes cellában térek magamhoz a megmentőmnél..-ecsetelte a legalapvetőbb kétkedésre okot adó dolgot bizonytalanul.
- Asil rövid időre beférkőzött az elmédbe. Barátként kezdtél gondolni rá és harcolták a megmentésed ellen. Nem tudhattuk önmagad leszel-e ha magadhoz térsz.-válaszolt szemrebbenés nélkül Kozan. Zolának most már ösztönei súgták hogy ne bízzon benne. Mikor megpróbált Kozan elméjébe férkőzni varázslattal égető érzés akadályozta meg ebben mely a csuklójától eredt. Odanézve egy ismeretlen karkötő volt a kezén. Kozan észrevette a pillantást.
- Ez egy varázskarkötő, ami megvéd- igyekezett magyarázatot adni. Zola bólintott. Nem volt kedve óvatosságra sarkallni Kozant. Higgye csak hogy sikerült teljesen átverje. Akkor talán kiderítheti az igazat egy óvatlan pillanatban.
Asil hiába próbálkozott nem találta meg Zolát. Mindenütt kereste. Még azt a kockázatot is vállalta hogy személyesen megy vissza oda ahonnan Zolát elvitték, hátha az öntudatlan lány hagyott valami nyomot. De semmit nem talált. Egy darabig követte Zola erejének lenyomatát, aztán , valószínűleg a lány ellenállásával együtt, az is eltűnt Lulu viszont.sikerrel járt. Mindenki megérkezett a biztonságot adó iskolába. Asil megkönnyebbült, és hátha alapon üzent Zolának hogy ne aggódjon, mindenki biztonságban van. Csak remélte, hogy Zola megkapja az üzenetet, és azt is hogy felfogja. Tartott tőle hogy ha meg is kapja nem tudja majd mire vélje. Szerencséje volt és épp ez az üzenet volt az ami elűzte Zola zavarodottságát. Egycsapásra emlékezett mindenre, arra is hogy hogy került Kozan fogságába. Az agya villámgyorsan pörögni kezdett és egyre azon gondolkodott hogyan tudna túljárni Kozan eszén. Azt gyorsan felfogta hogy ellenfele nem olyan hülye, hogy lehetőséget adjon neki a szökésre, így az egyetlen lehetősége az marad hogy valahogy kicselezi fogvatartóját. Ez nagyon kockázatos de vagy ez vagy akár most feladhatja. Na az nem az ö stílusa lenne. Így Zola elhatározta hogy minden adandó alkalommal altatni fogja Kozan óvatosságát aztán amikor a legóvatlanabb eltűnik. Addig is megpróbál kezdeni valamit ezzel a karkötővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése