30.fejezet- A teljes igazság?

 Asil megdermedt mikor Kozan összeesett. Nem tudta elképzelni mi történhetett. Aztán az ágy fele pillantott ahol Zola ült mosolyogva, de ez mosoly a maga dermedtségével és élettelenségével előrevetítette  ami ezután történt. Asil épp időben ugrott oda, hogy az ágyról leájuló Zolát elkapja. Magában mosolygott egyet, aztán rájött hogy nem ér rá, hiszen az előbbi csoda ellenére a hercegnő állapota válságos. Gyorsan határozott: Zolával most Tessalosba megy és üzen Lulnak hogy jöjjön oda. Két perccel miután kiosont a szobából felhangzott a kastélyban a riadó. Asil, bár egy hajszálon múlt, sikeresen kijutott Zolával a kastélyból. És bár semmi mágikusat nem csinált, Zola közelsége erőt adott Asilnak, aki egyre inkább Zola csodálója, híve lett. Amint elérték Asil kastélyát követ indult Luluhoz, és 2 nappal később a lánnyal együtt tért vissza.
 Zola kikerülve a fogságból 3 nap múlva magához tért, 1 hét múlva pedig lábra állt. A helyzethez képest vidám volt, de gyenge és kimerült. Asilnak bizalmasan elmondta, hogy szeretne elbeszélgetni Kozannal, mert úgy gondolja hogy az igazság fényében más értelmet nyerhet amit tett. Az bár nagyon vonakodva beleegyezett, hogy a fiú a kastélyában vendégeskedjen és szigorú felügyelet alatt Zola közelében tartózkodjon. Érkezésekor Zola már azelőtt hallotta a hangját, hogy a szobájába belépett
- Nem érek rá a szobámat elfoglalni- kiabálta kísérőjének Kozan- Látnom kell a hercegnőt. Az én hibám, hogy olyan állapotba került.
-Elég érdekes hogy így aggódsz értem- nevetett Zola még kissé erőtlenül a belépőre
- Hál'Istennek hogy jobban vagy.-Sóhajtott fel a fiú- Hidd el, én nem számítottam rá hogy ez megtörténhet!
-Mindennel számoltál, de a makacsságommal nem- vigyorgott Zola- Azt hiszem erről Asil mesélhetne neked. Bár csak miután magyarázatot adtál nekem. Mégis mi volt a szándékod azzal hogy egy életveszélyes helyen bezárva tartasz és blokkolod a varázserőmet, ami megvédhetett volna?
-Részben igaz volt amit mondtam neked. Asil közeléből akartunk etávolítani.
-Miért?
-Hogy még mielőtt túl sokat megtudnál Tessalosról és túl képzetté válnál a varázslásban a mi verziónkat halld a dolgokról
-És annak megfelelően alkossak véleményt a dolgokról. Egyszerűen szólva: Befolyásolni akartátok a gyámoltalan hercegnőt.
-Arra nem számítottunk hogy máris ilyen képzett vagy
-Ha feleannyira képzett lennék mint kellene, akkor ez az egész helyzet elkerülhetővé vált volna.
-Igen, ami azt illeti bocsánatkéréssel tartozom.
-Azt meghiszem. De előbb hadd mondjak valamit. Ha valóban olyan képzetlen lettem volna, mint gondoltátok, akkor sem tudtatok volna befolyásolni. Nagyon jól megtanultam a szüleimtől, hogy mielőtt bármit, amit nem láttam a saját szememmel igaznak fogadok el, vizsgáljam meg a dolgot a lehető legtöbb nézőpontból.
-Jó neveltetést kaptál. De sajnos keveset tudsz Tessalosról
-Az ösztöneim viszont sokat megsúgnak. Nem tudom hogy zavartad össze az emlékeimet, de attól a pillanattól fogva hogy utána megszólaltál folyamatosan éreztem hogy nem szabad bíznom benned. Ez nem változott.
-Mi okod is lenne bízni bennem, nem igaz?- Kozan mosolygott. Zola most valahogy, ellentétben a korábbi hasonló esetekkel. őszintének, és elbűvölőnek találta ezt a mosolyt, de bujkált benne valami, amiről Zola már addig is pontosan tudta hogy micsoda
-Jobban tennéd, ha őszinte lennél, tudom amikor elhallgatsz valamit.
-Mit hallgatnék el, mikor...
-Még nem adtátok fel, ugye?-Kozan döbbent arcát látva Zola elnézően mosolygott- Nem vagyok elég képzett hogy lássam mi a célotok, de nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban. És szerintem téged is becsapnak.
-Megnyugtató hogy nem látsz mindent még te sem. Sokkal nagyobb dolog van a háttérben mint gondolnád. És pont te aggódsz miattam? Hiszen majdnem megöltelek
-Ez is egy nézőpont. Szerintem a kétségbeesés volt ami majdnem a halálba kergetett, amit hagytam eluralkodni magamon.
-Mindenesetre én tudom hogy nem csapnak be. Még találkozunk- Zárta le Kozan a beszélgetést, majd kiviharzott a szobából. Bár igyekezett magabiztosnak látszani Zola bogarat ültetett a fülébe, főleg mivel egyre inkább úgy érezte hogy a lány bölcsebb mint mindenki más együtt véve.
 Másnap korán reggel Kozan elhagyta a palotát. Zola az ablakból nézte és remélte hogy egyszer sikerül a helyes útra terelje. Azt pedig senkinek nem árulta el, hogy Kozan távozása közben érzékelt egy nem túl erős varázslatot, amit szándékosan átengedett a védelmén.

29.fejezet- Főnix

Zola már majdnem egy hete volt a kómás állapotban. Kozan próbálta valahogy elérni, de nem sikerült. Semmi nem jutott el hozzá. Bár a mágikus védelme összeomlott, az elméje mégsem vált kiszolgáltatottá. Hermetikusan elzárta magát a külvilágtól. Zola pedig ha akart volna se tudott volna küzdeni most már az állapota ellen. Mind a teste mind a lelke öntudatlan volt.

Asil közben megtalálta a kastélyt és bejutott anélkül,hogy észrevették volna.álruhát varázsolva magára  szolgának adta ki magát és a lehető leggyorsabban megpróbálta  kipuhatolni Zola konkrét szobáját és állapotát. Beállított a konyhába azzal hogy ellenőriznie kell a hercegnőt. Itt kicsit gyanakodtak, de azért útbaigazították hogy merre menjen. Meg is találta a szobát, óvatosan bekukkantott, és meglátta hogy Kozan ott ül az eszméletlen Zola ágya mellett. ~Na~gondolta~ miért nem jutott eszembe észlelhetetlenné tenni magamat…~ de nem tántorodott el. Csak akkor rebbent meg kicsit amikor Kozan megszólította.

-Kicsit sokáig tartott idetalálnod.- mondta cinikusan.

- Feladtad a leckét az biztos- válaszolt hasonló cinikussággal Asil.

- Elvileg nem szabadott volna idetalálnod- kérdezte valódi szándékát palástolva Kozan.

- Ne becsülj alá ha kérhetem.- Mondta rejtelmes mosollyal arcán Asil.

- Ugye tudod hogy már akkor elkéstél amikor sikerült elhoznom?

- Látom a hercegnőnket is alábecsülöd. Gondolod hogy ez megbocsátható?

- Szerinted mit csináltunk itt az elmúlt 3 hétben?

- Nem tudom. Csak azt hogy nagy hiba ezt a lányt könnyen venni.

- Gondolod hogy beleestem ebbe a hibába?

- Nagyon úgy látom.

- Ha arra gondolsz hogy ez az ö műve

- Mi mással magyarázod?

- A hellyel.

- Ne hidd hogy egy ilyen varázserő csapoló hely így kifogna rajta!

- Mire célzol?

- Arra hogy ha nem akart volna eszméletlen állapotba kerülni, nem került volna csak majd esetleg egy év múlva. Ennek a lánynak elképzelhetetlen tartalékai vannak. Ha küzdene már most felállna. Nem tudom mi ijesztette meg, de amiatt egyáltalán nem is küzd az életéért.

- Ezt csak így megállapítod ránézésre?

- Kérlek. Nem vagyok diagnoszta. De ismerem az erejét. Tapasztalatból.

- Én pedig láttam a viselkedését az elmúlt három hétben. És tudom mit etettünk vele.

- Félreértésben vagy Kozan. Már akkor tudta hogy nem bízhat benned, amikor még meg sem látott a barlangban, és ilyen helyzetben nem enne meg akármit. Ami a viselkedését illeti: ügyes megfigyelő, és okos stratéga. Egy pillanat alatt rájön hogy mit akarsz tőle, és a lehető legjobb abban hogy időt nyerjen magának és fenntartsa a lehetőségeit a menekülésre. Amint rád nézett tudta hogy manipulálni akarod, és tudta hogy úgy van a legjobb esélye kijutni ha elhiteti veled hogy ez sikerült.

- Ha ez igaz miért nem szökött még meg?

- Na ez egy jó kérdés. Leginkább a tapasztalatlanság lehet az oka. Nem vállal olyan helyzetet amit nem tud 100%-ban irányítani. Itt pedig aligha adódott ilyen.

- Szóval végig sikerült túljárnia az eszemen… De hogy került ilyen állapotba?

- Ilyen hatása van rá annak, ha nem tud semmit tenni. Valószínűleg úgy látta nem tudna átverni többé olyan állapotba került lelkileg. Ezért úgy döntött hogy akkor eszméletlen lesz. De túl sok volt neki egyszerre a kétségbeesettség és a fogyatkozó mágikus erő. Amikor meg már épp csakhogy tartalékai maradtak azt mind a védelmére fordította tudat alatt. Aztán amikor az is elfogyott akkor ez a védelem összeomlott, de nem hagyja magát manipulálni ezért totális zár alá helyezte az elméjét.- mintha Kozan az eddigi kérdéseivel csak Asil figyelmét akarta volna lankasztani (mellesleg sikeresen) most hirtelen Asilra támadt. Asil villámgyorsan kikalkulálta hogy 10 támadást bír ki a védelme. Ez a szám viszont rohamosan csökkent mert Kozan újra és újra rátámadt. Asilnak pedig nem volt elég ideje a pajzsot újítani.  Már épp lemondott az életéről, miután védelme odalett, Amikor a már hajszál híján utolsó támadását is elindító Kozan összeesett.

28.fejezet- Kétségbeesés

Gondolkodtál már milyen amikor tehetetlen vagy? Amikor bárhogy gondolkodsz, bárhogy erőlködsz semmit nem tudsz kifundálni hogy segíts magadon?  Zola épp ezt érezte. Eltelt egy nap, kettő aztán három de még csak egy halvány szikra  sem jött. Végül egy egész hét eltelt, és Zola még mindíg nem talált fogást fogvatartóján. Egyenlőre  igyekezett ellenfele éberségét altatni, azt tettetve hogy nem emlékszik semmire, és készségesen elhiszi hogy Asil befolyásolta. Nehezére esett nem állítani maga köré a tudatalatti automatikus védelemnél biztosabb védelmet de tudta hogy az egyből gyanússá tenné. Az első 3 napban még telhes nyugalommal viselte a fogságot, amire Kozan azt a magyarázatot adta hogy csak egy hónap után lehetnek teljesen biztosak hogy már nem áll Asil befolyása alatt. Zola persze nem hitt neki. De úgy tett mint aki még hálás is azért hogy bezárták. Persze Zola gondosan ellenőrzött mindent amivel érintkezett így egyből felfedezte hogy valamilyen manipuláló varázslat alá akarják vonni. Nem okozott neki gondot hogy hatástalanítsa. Persze mindezt titkban. Aztán, ismerve a varázslatot úgy viselkedett mint aki aprámként a befolyása alá kerül. Aztán egy hét után Zola egyre kevesebb reményt látott rá hogy ezt megússza. Arra is rájött hogy bármennyire is szeretné nincs sok ideje, mert a hely folyamatosan gyengíti. Ekkorra teljesen magába fordult amikor egyedül hagyták és szépen apránként tudatába szivárgott legnagyobb ellensége, a kétségbeesés. Egy ideig úrrá tudott lenni rajta, és hideg fejjel gondolkodott, aztán három nap elteltével ez sem ment neki. Végül, hogy ne legyen túl riziklós találkoznia Kozannal az eszméletlenségbe menekült, mint akit ennyire megviselt a fogság tudata.

Asil a Zola elrablását követő 2 héten minden nap újra és újra nyomot keresett a barlangban. Zolához hasonlóan rajta is úrrá lett a kétségbeesés. Zola folyamatosan egy alig észrevehető életjelet sugárzott, ami mikor önként eszméletlen állapotba menekült megszűnt. Ekkor esett Asil teljesen kétségbe! Hiszen azonnall tudta hogy ez sokmindent jelenthet, de jót semmiképp, ráadásul volt oka a legrosszabbat feltételezni. De nem adta fel. Próbálkozása nem volt hiábavaló, bár nem a barlangban találta meg a megoldást. A 14. Napon felfedezte, hogy Zola folyamatosan "életjele" egy jól kódolt üzenet. Úgy saccolta hogy elég kevés az eséj hogy sikeresen megfejtse, ráadásul sokáih tart, de elég volt ez a reménysugár hogy kitörjön a kétségbeesésből. Teljes erővel vetette magát az üzenet megfejtésébe, amiben Lulu is részt vett bár csak mint támogatás volt hasznos.

Kozan ekközben megtapasztalta a kétségbeesést, mivel a hercegnő (4 nappal miután eszméletlenül rátaláltak) valóban életveszélyes állapotba került az energiaveszteségtől. Tudatalattija minden csepp energiát a varázsvédelmére fordított, így gyógyítani sem tudták varázslattal. Arra hogy az energiát elnyelő kastélyból elvigyék nem gondolhattak mivel felépülve seperc alatt semmivé zúzná eddigi sikereiket. Barátait hiába akarták odavinni hozzá, azok teljes biztonságban voltak az iskolában. A karkötőt pedig hiába vették le Zola kezéről (aki persze azt már hatástalanította) nem lett semmivel jobban. Varázserejének hiánya magas lázat eredményezett amit varázslat nélkül sehogy nem tudtak  levinni. Zola pedig nem küzdött a láz ellen,egyrészt mert varázserejét felemésztette a varázsvédelem, másrészt mert kétségbeesése annnyira elmélyült, hogy inkább a halálba menekült volna minthogy egy varázslattal megbéklyózzák öntudatát és szabad akaratát. Kozan nem tudta mit tegyen, már feladta volna, amikor egyszercsak Zola teljes varázsvédelme összeomlott - ahogyan az elme meghal a test halála előtt.
Asil közben sikeresen megfejtette az üzenetet amiből felmerültek benne lehetséges helyek ahol Zolát fogvatartgatják. Zola üzenete egyszersmind figyelmeztetés volt Asilnak hogy a mágikus erő elszívás elleni védelemmel készüljön.

Kozan először nem hitt a fülének, aztán pedig minden orvos varázslónak megparancsolta hogy adjanak minnél több varázserőt Zolának és  tartsák életben a testét. Utóbbi hiba nélkül sikerült, de akármennyi varázserőt juttattak a testébe az állapota nem javult. Ott feküdt Tessalos hercegnője kómában, nem romló de nem is javuló állapotban. Kozan már annak is örült, hogy nem romlik tovább  az állapota, főleg mivel belátta hogy ennél többet nem várhat, tekintve hogy a hely ahol vannak  Nagymennyiségű varázserőt szív el Zola testéből.