-Azért-kezdte, kissé nehézkesen, szinte szótagolva Asil- mert olyan erőt látok benned, és nem csak a varázslás terén, ami reményt adhat Tessalos megmentésére és felvirágoztatására. Hihetetlenül hangozhat, de megláttam BENNED a reményt arra, amiről én csak álmodoztam, de elérhetetlen volt számomra.- Mind Zola, mind Lulu megrökönyödve állt. Ez most azt jelenti, hogy nem kell aggódniuk többé? Hogy semmi hátsó szándéka nincs Asilnak, egyszerűen csak segíteni akar? Nagyon hihetetlennek tűnt ez így, de az, hogy igazmondó bűbáj alatt mondta ezeket, minden esetleges kétséget felülírt. A nagy csendet végül Zola törte meg.
- És ezt miért akartad eltitkolni?-kérdezte
- Hahaha-nevetett Asil- te elmondtad volna nekem, ha rájössz, hogy igazam van, és van remény arra, amire megesküdtem?
- Oké, oké értelek-mondta Zola- Finishted Rihoghir-ezzel feloldotta az igazmondó varázslatot.
- Cserébe amiért ilyen álnokul rávettél, hogy őszintén válaszoljak neked-mondta nem titkolt sértettséggel Asil- te is válaszolj egy kérdésre.
- Nincs okom, hogy ne válaszoljak.-jelentette ki Zola határozottan
- Ennek örülök.-mondta Asil- Többet tudnék segíteni, ha tudnám mi, és hogyan váltja ki belőled a teljes erőd ösztönös használatát. Egyszerűen fogalmazva: Mit érzel, és hogy jut eszedbe a megfelelő varázsige, mikor ne tudatosan használod az erődet?
- Félelem, vagy nagy veszélyérzet váltja ki belőlem.-válaszolt Zola őszintén- És arra gondolok, mivel oldhatnám meg a helyzetet, és egyszerűen csak bevillan egy szó, és én meg gondolkodás nélkül kimondom.
- Tehát a legjobb edzés, ha mindig más veszély vesz körül, így egyre több varázsigét tudsz.-gondolkodott Asil.
- Szó sem lehet veszélyről!-jelentette ki a még mindig bizalmatlan Lulu.
- Lulu-dorgálta Zola- Asilnak igaza van. Akárhogy is, elég siralmas a repertoárom varázsigék terén, és nem lehet arra várni, hogy majd éles helyzetben úgy is beugrik a megfelelő varázsige. De hogy gondoltad ezt megvalósítani?-fordult Asilhoz.
- Hagyd csak rám kedvesem. Ha elárulnám elmaradna a kívánt hatás. Azt viszont meg kell ígérned, hogy bízol bennem innentől kezdve.
-Zola soha…-kezdte volna Lulu, de Zola beléfojtotta a szót.
- Én megbízom benned, de ha csak a legapróbb jelét látom annak, hogy elárulnál, megnézheted magad- mondta Zola hercegnőhöz illő fölényességgel.
- Értettem. De itt az edzőtéren bármi megtörténhet, az nem számít árulásnak. Ebben megegyezhetünk?- válaszolt szintén nemesi eleganciával Asil
- Rendben. De ha ezen a helyen kívül bármi rám, vagy a szüleimre, vagy Lulura támad, az árulásnak minősül, ha a leggyengébb szörny is!
- Nincs kifogásom ellene.
-Akkor mától szövetségesek vagyunk- állapította meg Zola.
