24.fejezet-Nyugalom

Mivel Asil és Zola szövetségével minden akadály elhárult Tessalosban bejelentették, hogy Zolát nemsokára királynővé koronázzák és átveszi a teljes hatalmat Tessalosban. Persze az egyetlen aki erről nem tudott Zola volt, aki szorgalmasan edzett nap mint nap és látványosan fejlődött a mágiakontrollja. Pár nap alatt egy akkora viharfelhőt varázsolt, hogy egy kisebb várost elönthetett volna vele. Tehát nagyon jól haladt az edzése. Asil közben Tessalosban szervezkedett. hogy az ünnepségen minden rendben legyen. Lulu pedig Zola szüleinek ecsetelte, hogy mi készül, és hogy ne árulják el Zolának, mert biztosan megijedne, illetve arról győzködte őket, hogy ne féljenek, Asil nem valami csapdát készít elő.
Asilnak igen nehéz dolga volt, mivel egy Tessalosi koronázás nagyon körülményes. Az első bonyodalom az volt, hogy Zola valódi szülei elrejtették a koronázási ékszereket, hogy Asil nehogy Zolát halottnak nyilvánítva megkoronáztathassa magát. És mivel az alattvalók tudták, hogy Asil Zolát meg akarja ölni nem is akartak segíteni az ékszerek felkutatásában (Asil biztosra vette, hogy ha nem is mindenki de többen is tudják hogy hol vannak az ékszerek.) Azt is gondolta, hogy Zola tudhatja hol vannak, de gyanús lett volna ha ilyeneket kérdez tőle.
Végül Lulu sietett Asil segítségére meggyőzve az alattvalókat, hogy Asil már támogatja a hercegnőt. Így meglettek az ékszerek. A következő feladat a hely előkészítése volt. Mivel a régi királyi palota romokban állt ez is sok munkát igényelt. Így Asil egy évvel későbbre hirdette ki a koronázást. 
De ne rohanjunk ennyire előre. Egy hónappal az után, hogy Zola és Asil szövetséget kötöttek Zola már teljesen uralma alá hajtotta az időjárást manipuláló varázslatot, és bár ki nem próbálta, de Asil és Lulu is úgy vélte, ha akarná az egész Föld bolygót eláraszthatná.Asil ekkor adta ki a következő feladatot, ami szerinte az időjárás varázslat után nem okozhatott problémát Zolának.

- Ez a varázslat segít, hogy akár a bolygó túloldaláról is megérezd a rossz szándékot, és hogy megvédd magad tőle. Eddig ha jól tudom csak egy sima pajzs varázslatot használtál a védekezésre.-magyarázta Asil

- Hát igen, ez igaz. De eddig megvédett.-védekezett Zola.

- Mert senki nem próbált olyan varázslattal megtámadni, ami nem öl meg, csak mondjuk manipulál. Nem is értem miért nem próbálkoztam ezzel amikor le akartalak mondatni…

- Ennyi tisztesség még beléd is szorult- nevetett Zola. Asil másfél hónapja még felkapta volna a vizet, de most valahogy Zola nevetése felüdítette.

-Hidd el nálam sokkal gonoszabb ellenfeleid is akadhatnak, akik ilyen módon irányítani akarnak majd. Ellenük ez a varázslat a leghatásosabb.

- Rendben oké felfogtam- Durcáskodott Zola.- Csak mond a varázslatot

- B a t h y s o t p a varázsige. Kipróbálhatod. Nem veszélyes varázslat ellen, csak egy egyszerű igazmondó bűbájt küldök rád.

- Oké. Bathysotp- mondta ki Zola a varázsigét- Huh ehhez még hozzá kell szoknom. Nem csak a rossz szándékot érzem, hanem mindet. Ha rád nézek akkor például érzem hogy titkolsz valamit…Na erre majd visszatérünk. Valaki aki nemsokára itt lesz nem akar jót- mondta Zola és a korábban már felfedezett Tessalosi átjáró felé fordult Asillal együtt, aki az utolsó kijelentéstől elfelejtette az igazmondó varázslatot.

23.fejezet-Ellenségből szövetséges

-Azért-kezdte, kissé nehézkesen, szinte szótagolva Asil- mert olyan erőt látok benned, és nem csak a varázslás terén, ami reményt adhat Tessalos megmentésére és felvirágoztatására. Hihetetlenül hangozhat, de megláttam BENNED a reményt arra, amiről én csak álmodoztam, de elérhetetlen volt számomra.- Mind Zola, mind Lulu megrökönyödve állt. Ez most azt jelenti, hogy nem kell aggódniuk többé? Hogy semmi hátsó szándéka nincs Asilnak, egyszerűen csak segíteni akar? Nagyon hihetetlennek tűnt ez így, de az, hogy igazmondó bűbáj alatt mondta ezeket, minden esetleges kétséget felülírt. A nagy csendet végül Zola törte meg.

- És ezt miért akartad eltitkolni?-kérdezte

- Hahaha-nevetett Asil- te elmondtad volna nekem, ha rájössz, hogy igazam van, és van remény arra, amire megesküdtem?

- Oké, oké értelek-mondta Zola- Finishted Rihoghir-ezzel feloldotta az igazmondó varázslatot.

- Cserébe amiért ilyen álnokul rávettél, hogy őszintén válaszoljak neked-mondta nem titkolt sértettséggel Asil- te is válaszolj egy kérdésre.

- Nincs okom, hogy ne válaszoljak.-jelentette ki Zola határozottan

- Ennek örülök.-mondta Asil- Többet tudnék segíteni, ha tudnám mi, és hogyan váltja ki belőled a teljes erőd ösztönös használatát. Egyszerűen fogalmazva: Mit érzel, és hogy jut eszedbe a megfelelő varázsige, mikor ne tudatosan használod az erődet?

- Félelem, vagy nagy veszélyérzet váltja ki belőlem.-válaszolt Zola őszintén- És arra gondolok, mivel oldhatnám meg a helyzetet, és egyszerűen csak bevillan egy szó, és én meg gondolkodás nélkül kimondom.

- Tehát a legjobb edzés, ha mindig más veszély vesz körül, így egyre több varázsigét tudsz.-gondolkodott Asil.

- Szó sem lehet veszélyről!-jelentette ki a még mindig bizalmatlan Lulu.

- Lulu-dorgálta Zola- Asilnak igaza van. Akárhogy is, elég siralmas a repertoárom varázsigék terén, és nem lehet arra várni, hogy majd éles helyzetben úgy is beugrik a megfelelő varázsige. De hogy gondoltad ezt megvalósítani?-fordult Asilhoz.

- Hagyd csak rám kedvesem. Ha elárulnám elmaradna a kívánt hatás. Azt viszont meg kell ígérned, hogy bízol bennem innentől kezdve.

-Zola soha…-kezdte volna Lulu, de Zola beléfojtotta a szót.

- Én megbízom benned, de ha csak a legapróbb jelét látom annak, hogy elárulnál, megnézheted magad- mondta Zola hercegnőhöz illő fölényességgel.

- Értettem. De itt az edzőtéren bármi megtörténhet, az nem számít árulásnak. Ebben megegyezhetünk?- válaszolt szintén nemesi eleganciával Asil

- Rendben. De ha ezen a helyen kívül bármi rám, vagy a szüleimre, vagy Lulura támad, az árulásnak minősül, ha a leggyengébb szörny is!

- Nincs kifogásom ellene.

-Akkor mától szövetségesek vagyunk- állapította meg Zola.

22.fejezet-Edzés a főellenséggel?

Zola amint lehetett megbeszélte Luluval Asil ajánlatát, aki szintén nem volt bizakodó. De belátta, hogy ebben nehezen lehet hátulütő, hiszen Zola tudat alatt állandó készenlétben van egy esetleges támadás elkerülésére. Ezért hát úgy egyeztek meg, hogy elfogadják Asil ajánlatát. Zola már tapasztaltan tudta telepatikusan megkeresni az embereket, és üzenni nekik, így Asilnak is azonnal megüzente, hogy elfogadja a segítségét. Telepatikus úton megegyeztek a másnapi edzésben. Zola őszintén szólva még mindig nem értette, hogy miért segít neki Asil hirtelen, és állandó készenlétben volt ha esetleg baj történne. Igazából nem is igazán aludt aznap este, mert azon pörgött az agya, hogy hol a csapda Asil ajánlatában. Aztán a másnapot valahogy túlélte, és elkezdődött az eddigi legveszélyesebb edzése. Asil pontosan érkezett, és Zoláék sem késtek.

-Nos akkor ha nem haragszanak- mondta Asil-, felajánlom, hogy úgy vigyenek az edzőhelyre, hogy ne tudjam meg hogy lehet odajutni.-Zola meglepődött. Azt hitte ugyanis, hogy nem lehet más magyarázat Asil viselkedésére, mint hogy ki akarja deríteni, hogy Zola hol edz, és hol a legvédtelenebb. Persze nem vetette el teljesen a lehetőséget, hiszen már ő is tudta, hogy számtalan lehetőség van rá, hogy a látása nélkül megtudja az útvonalat.

- Fogadjuk el, de nem szabad úgy vennünk, hogy a titkunk megmaradt- súgta Lulunak., aki jelezve, hogy megértette bólintott. Rövidesen megérkeztek a helyszínre,

-Itt vagyunk.-vetette oda Lulu hűvösen Asilnak.Zola szeme majdnem szikrát hányt ahogy ránézett.

-Nos nem tudom hogy szólíthatom hercegnő-szólalt meg Asil.

-Ahogy tetszik.-válaszolt kedveskedve Zola.- És nem kell ilyen udvariasnak lenned…

-Nos akkor Panema.-kezdte Asil.-Először is látnom kellene, hogy mekkora a varázserőd..- Hoppá-gondolta rögtön Zola-hiszen ez is lehet a célja, hogy kitapasztalja mit tud…

- Elég nagy ahhoz, hogy megvédjem magam-válaszolt kissé hűvösen

- Tudnom kell, hogy hol tartasz, mert egy olyan varázslat elsajátításába belevágni, amihez a jelenlegi képességeid nem elegek, nagyon veszélyes.- kezdett magyarázkodni Asil.

- Figyelj, Attilas –kapcsolódott be most már Lulu is – Nem kell semmilyen teszt ehhez. Egy hónapja figyelem Zola edzését és haladását. Az az erő, amit tudatosan használ, az körülbelül a fele annak, amire a benne rejlő erők képessé teszik. De ha önkéntelenül, nem tudatosan használja az erejét, akkor teljesen kihasználja a benne rejlő potenciált.

- Köszönöm- mondta Asil.- Bár veszélyes, de úgy hiszem a hercegnőnek sikerülni fog, tehát belevághatunk. Ne haragudj Panema, de bemutatóval nem szolgálhatunk, hiszen egyikünkben sincs meg a kellő erő ahhoz, hogy erre a varázslatra képesek legyünk. De a varázsigét és hogy milyen hatása lehet, azt tudom.

- Értem -mondta most már több bizalommal Zola.

- Ezzel a varázslattal a természet erőit irányíthatod kedved szerint. A tüzet, a szelet, az esőt. Ami borzasztóan nehéz! Egy apró hiba, és óriási katasztrófa történik! Remélem érted ezt.

-Igen értem, valószínűleg ezért csak a királyi vérvonal tagjai képesek rá.

-Így van. Tehát képes vagy felelősen bánni ezzel a varázslattal?

- Igen, kezdhetjük.

- A Varázsige egyszerű: W e r i t h e o r , a használatához pedig arra kell koncentrálnod amit elő akarsz idézni. Kezdésnek egy kis esőfelhőre mondjuk.

-Weritheor – mondta Zola, és minden erejével egy tenyérnyi esőfelhőre gondolt. Meg is jelent az esőfelhő, pont akkora, amekkorára gondolt.

- Látszik hogy te a királyi vérvonal tagja vagy. Másnak ennyi is évekbe telne. Igazság szerint innentől nincs is szükséged rám, csak szép fokozatosan egyre nagyobb és veszélyesebb dolgokra kell gondolnod, és az irányításod alatt tartanod. A következő az, hogy ebből a felhőből el is eredjen az eső.

-Nem hangzik bonyolultnak. De nekem van még egy varázslatom. Rihoghir – mondta hirtelen ötlettől vezérelve Zola- Ne haragudj, de ismerlek annyira, hogy tudjam, magadtól nem mondanád el nekem az igazat, ezért egy igazmondó bűbáj alatt kérdezlek, hogy ne hazudhass. Miért akarsz hirtelen segíteni nekem?- Asil persze meglepődött, de tudta mivel jár ez a bűbáj, Eltartott pár percig, míg megszólalt.(folyt köv..)

21.fejezet-Jó tett helyébe jót várj

Még egy hónap lábadozásra volt Asilnak szüksége a teljes felépüléshez. Zolának és Lulunak ez alatt volt ideje edzeni és nyugodtan élni a mindennapjaikat. Az iskolában azt mondták, hogy Asil tanár úr balesetet szenvedett, ezért határozatlan ideig kórházban kezelik. Csak a két Tessalosi lány tudta, hogy mi van vele valójában. Aztán egy hónap után viszontlátták Asilt az iskolában.

- Zola kérlek, gyere ide- mondta Asil az órájuk után.

- Mit akarsz? –kérdezte Zola kedvetlenül. Tudta, hogy nem köszönetnyilvánítás Asil célja.

- Te még mindig félsz tőlem!- mondta Asil

- Nincs okom rá. Egyszerűen csak jobb dolgom is volna, mint veled beszélgetni.

- Nem rossz szándék vezérel- mondta Asil, de a szemei valahogy nem ezt tükrözték. - biztos sokat fejlődtél az elmúlt hónapban.

- Mivel senki nem zavart meg gyakorlás közben…

- Nem kétlem, de még nagyon messze vagy egy Hercegnő szintjétől.

- Ezzel tisztában vagyok

- Segíthetek, hogy elérd azt a szintet

- Ugyan hogy tudnál te segíteni?

- Amint megtanulsz egy olyan varázslatot, amit csak egy Hercegnő tud véghezvinni, akkor eléred azt a szintet.

- Ez nem fordítva működik?

- Tapasztalatlan gyermek. Mindegy hogy egy varázslat megtanulásával érsz el egy szintet, vagy egy a szint elérésével tanulod meg a varázslatot.

- És mi hasznod neked abból, hogy segítesz?

- Nem maradok adósod.

- Nem mondtad, hogy tudod mit jelent a jó tett helyébe jót várj…

- Ezt inkább meg sem hallottam…

- Figyelj Asil, nem tudom mi a célod ezzel a hirtelen jófiú szereppel, mindenesetre, amíg nem beszéltem Luluval nem mondok semmit.

- Megértem. Akkor holnap válaszolj.

Szerzői megjegyzés: Tudom, hogy az utóbbi két fejezetben sok a duma, de ez azért van, mert úgy éreztem sok a harc és a bonyodalom. Ez a két fejezet a szavaké, és ezután ismét az izgalomé a főszerep.

20.fejezet-Asil története

Lulu sietett Asillal a kastélyba. Zola határozottan megparancsolta neki,hogy a lehető leghamarabb érjen oda. Ez az út fél órát vett igénybe. A szolgálók messziről észrevették, hogy urukat hozzák haza. A kapu már nyitva volt, mire Lulu odaért Asillal.
-Megsérült. Lássátok el. A Hercegnő parancsára nekem is itt kell maradnom-mondta Lulu gyorsan. Bár rossz szemmel néztek rá, de hallottak a Hercegnő hatalmas varázserejéről, és nem mertek vitatkozni. Lulu pihent, amíg Asilt ellátták.
-Kérem kövessen-jött érte egy szolga. Lulu utána ment. A szolga abba a szobába vezette, ahol Asil feküdt. Lulu benézett. Asil még mindig eszméletlen volt, de sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint amikor idehozta.- Tudja-kezdte a szolgáló- nagyon féltjük a nagyságos Urat. Mindig túl nagyot vállal, és nem tudja megcsinálni. Pedig annyiszor kérjük, hogy vigyázzon magára.
-Miért ragaszkodnak önök egy ilyen megátalkodott utolsó gazemberhez?
-Elismerem, hogy manapság minden érzelmet kiölt magából, és gonoszak a szándékai, de én ismerem még gyermekkorából. Szófogadó, engedelmes és szeretetre méltó fiúcska volt. Az volt az álma, hogy mindenáron a király életét védje, és hűségesen szolgálja őt.
-Nem hiszem hogy egy ilyen akarat csak úgy az ellenkezőjére változna!
-Tudja , sok trauma érte a Nagyságos Urat, Elvesztette a szüleit egy háborúban, aztán megjelent nála az a gonosz, otromba és alávaló férfi, aki azt mondta, hogy segít, és elhitette Urammal, hogy a király felelős mindenért ami vele történt, hogy földönfutó lett, hogy árva lett. Uram örökre bezárkózott minden olyan ember elől, aki akárcsak látszólag is békétlenséget akar.
- De a Hercegnő nem akar békétlenséget!
-Uram úgy látja, a hercegnőben nincs meg a kellő erő, hogy békét teremtsen.
-Ez felfoghatatlan. Még ha ilyen tragikus sorsú is valaki mint ő, hogy képes ilyen dolgokat elkövetni?
-Uram azt hiszi, hogy a békét szolgálja,mert senki nem mer lázadni ellene, és senki nem mert vért ontani. Azt hiszi, hogy ez béke. Megfertőzte az elméjét a sok trauma és csalódás.
Zola eközben eloltotta a lángokat, és elindult a palotába. Ott is volt 20 perc alatt. De nem a főbejáraton ment be, mert tudta, hogy bár nem állítanák meg, a szolgák nem örülnének jelenlétének. Asil szobájához repült, ahol Asil még eszméletlenül feküdt. Varázslattal kinyitotta az ablakot, és bement. Az ágy mellett talált egy széket, arra leült, és várt.
Asil másnap reggel tért magához. Zola volt az első akit meglátott. Zola még aludt.~Bolond kislány~gondolta. Zola is fél órán belül felébredt. Asil ekkor az ablakot nézve gondolkodott.
-Hát magadhoz tértél.-szólt Asilhoz
-Miért vagy itt?-válaszolt Asil
-Mert egy ember bajban volt, és segítenem kellett rajta. Kíváncsi voltam, jól van-e.
-Bolond vagy gyermek
-Lehet, ha az bolondság, hogy mindennél előbbre tartom az emberi életet.
-Az emberi élet múlandó
-Épp ezért kell rá vigyázni.
-Az ellenségedet habozás nélkül meg kell ölnöd
-Nem igaz. Minden segítségre szoruló emberen segíteni kell.
-Én vagyok a világ leggonoszabb embere, miért segítettél mégis?
-Mert bajban voltál.
- Ha életben hagysz, nem garantált az életben maradásod.
-Az a jövő problémája
- Tényleg képes voltál csak azért segíteni azon, aki meg akar ölni, mert bajban van?
-Igen. Neked is így kéne tenned. Látom jól vagy. Akkor én megyek is.-azzal Zola kirepült az ablakon. Asil pedig hosszan elgondolkodott, hogy miért nem utálja Zola.

19.fejezet-Tűz Tessalosban

Zola egy percet sem habozott. Azonnal megkérte a hírhozót, hogy vezesse a helyszínre. Az azonnal teljesítette is kérését, és vezette Zolát és Lulut.

-Ezek szerint Tessalost választod?-kérdezte Zola

-Légy szíves. Most vészhelyzet van.-válaszolt Zola- Tudod, hogy megfogadtam, hogy segítek rajtuk.

-Igen, tudom-mondta Lulu, és többet nem szólt. Valahogy érezte, hogy minél inkább sürgeti Zolát, annál inkább eltolja afelé, hogy cserben hagyja Tessalost. A hírhozó egy kietlen tájra vezette őket. Zola folyamatosan figyelte maga körül az energiákat, nehogy meglepetés érje. És akkor meglátta azt, amitől elborzadt. Egy hatalmas város lángokban. Amikből mágikus erő sugárzott. Ez azt jelentette,csak egy mágus okozhatta, és azt, hogy csak egy mágus tudja eloltani.

- Aqnicuo-mondta Zola. Ezzel a varázsigével sikerült egyszer gyakorlás közben vizet varázsolni magának. Ez most is sikerült. Zola következő varázsigéjével levegőbe emelte magát, és elkezdte a vízvarázslatot az egész városra hatásossá tenni. Ahogy a város túl fele felé közeledett, mint valami repülő tárgy szembe „csapta“ a mágikus erő. Az az erő, amely a tüzet okozta, és amelyet most már felismert. Azonnal az égő városba repült, és keresni kezdett valamit. Fél óra repülés után meg is találta. De nem azt látta amire számított. Azonnal fel tudta mérni a helyzetet. Asil ott fekszik ájultan, az ereje tüzet okozott. Egyenesen következik ebből, hogy valaki rátámadt. De hogy lehet, hogy mégis Asil fekszik ájultan?Úgy tudta, hogy Asil erejénél csak az ő ereje nagyobb. Ekkor még jobban koncentrált az energiákra, mint eddig, és fel is fedezett néhány olyan foszlányt, ami hatalmas erő maradványa lehetett. Mit művelt Asil? De több ideje nem volt gondolkozni. Döntenie kellett, hogy Asilt itt hagyja meghalni, vagy saját életét hagyva veszélyben megmenti Asilt. A következő, ami elhangzott a teleportáló varázsige. Zola Asil kezét fogva teleportált.

Lulu ezt nem is nézte jó szemmel. Szerinte Asil nem ér annyit, hogy megmentse, pláne, mivel a legfőbb ellensége

-Lulu!-mondta Zola Lulunak- Asil is ember, nem hagyhatok meghalni senkit csak azért, mert én nem kedvelem.

-Zola! Nem lehetőség, hagynod kell meghalni, különben hamar a tömlöcben végzed vagy rosszabb.-válaszolt Lulu

- A saját érdekem sosem előrébb való egy másik ember életénél. Gyilkos gazember lennék, ha ilyen lennék.

-De Zola!

-Nem vitatkozom. Vidd a palotába, és amíg el nem kezd gyógyulni el ne gyere onnan.

-De

-Hrm

-Értettem-Lulu szomorúan kullogott el., mert bár Zola csak az embert látta Asilban, ő félt tőle. De engedelmeskedett Zolának, mert az olyan eréllyel mondta, hogy nem lehetett ellenállni. Zola pedig tovább küzdött a tűzzel.

18.fejezet-Választanod kell!

Zola hál Istennek időben érkezett.Leblokkolt, amikor meglátta Lulut, aki ájultan hevert a földön, majd tekintete Asiléval találkozott. Nem értette, hogy lehet valaki ennyire álnok.

-Neked nem Ryannel kéne lenned?-kérdezte Asil

-Ne nézz hülyének. Azt hiszed nem éreztem, hogy Lulu bajban van? Nem nehéz egy pasit lerázni. Tudtam mit tervezel, de nem hittem hogy tényleg ilyen aljas és elvetemült vagy.-vágott vissza Zola

-Feltűnően hazudsz kedvesem. Honnan tudnád, mire készülök, amikor alig ismersz?

-Az elejétől átlátok rajtad Asil.

-Nem ezt tapasztaltam.

-Mert reménykedtem, hogy nem úgy van ahogy gondolom, de mindig rácáfoltál. Nem hiszem el, hogy képes vagy belekeverni olyanokat is, akiknek semmi közük az egészhez! Hogy lehetsz ennyire..-Asil ekkor torkára forrasztotta a szót egy varázslattal. A varázslat nem találta el Zolát, viszont elég van ahhoz, hogy Zola lemondjon eredeti szándékáról, miszerint érvekkel és szemrehányásokkal meggyőzi Asilt, hogy tisztességtelen eszközökhöz nyúlt, ami megbocsáthatatlan. Csata kezdődött Asil és Zola között. Zola tudta, még nem elég erős, hogy elbánjon Asillal, de ahhoz igen, hogy időt nyerjen és kivigye Lulut a csata közepéből. Először is Expitiro pajzsot emeljen maga köré. Folyamatosan támadta Asilt, és egyre közelebb ment Luluhoz. Már csak 2 lépésre volt tőle, amikor Asil Lulut kezdte támadni. Zola rettenetesen megijedt.

-EXPITIRO-üvöltötte, de olyan hangerővel, hogy 2 km-es körzetben mindenki hallotta. Olyan erejű pajzs védte Lulut, amilyenről az eddig élt legerősebb Tessalosiak is csak álmodhattak. De ez Zola pajzsába került. Asil azonnal támadott, és a varázslata, bár Zola időben észrevette, eltalálta Zola karját, aki annyira koncentrált Lulu védelmére és elmenekítésére, hogy szinte nem is érezte a fájdalmat, amit a varázslat okozott. Zola ismét heves támadásba kezdett, és elérte Lulut. Gyorsan bekötötte a sebet, ami miatt Lulu elájult, majd megfogta a kezét.

-Sorpites-mondta, és a házukra gondolt. Ott is termettek, amint kimondta a varázsigét. Lulut azonnal fölvitte a saját szobájába, és az ágyra fektette.

Lulu egy óra múlva tért magához. Zola ott ült az ágy mellett egy széken, és már majdnem elaludt.

- Végre magadhoz tértél-mondta őszinte örömmel Zola.

-Mi történt?

-Ne haragudj, nem tudom. Amikor odaértem ájultan hevertél a földön. Azt hittem nagyon komoly bajod esett.

-Ne aggódj, jól vagyok. Ekkor Zola kezére tette a kezét, mire az fájdalmasan felszisszent.

-Zola, te megsérültél!

-Oh, ez? Ugyan, semmi komoly.

- Még hogy semmi komoly, Te meg vagy húzatva! Azonnal kezelni kell, mielőtt elfertőződik. A varázslat okozta sebek akár meg is ölhetnek, ha nem kezeled őket időben. Most pedig mondd el , hogy mi történt az iskolában.

- Egyszer csak érezni kezdtem Asil erejét a tiéd mellett. Azonnal odarohantam. Asil még ott volt, de nem csinált veled semmit. Aztán harcolni kezdtünk. Amíg engem támadott nem sikerült eltalálnia az Expitiro miatt, aztán egyszer téged támadott, így a pajzsot áthelyeztem rád. Asil meg gyorsan reagált, és eltalálta a karomat. Végül valahogy sikerült eljussak hozzád, és kihozzalak.

-Ugye nem gondoltad, hogy legyőzheted?

-Persze hogy nem, de azt tudtam, hogy elég erőm van hozzá, hogy amíg elmenekülünk tartani tudjam magunkat.

- Hol voltál, amikor edzés lett volna?

-Ryannel. Elismerem, megfeledkeztem róla, hogy edzés van.

-Zola, ez halálosan komoly dolog, te is tudod. Itt nem lehet a figyelmedet megosztani, mert a vége az lesz, hogy meghalsz. Választanod kell. Vagy nem érdekel Tessalos és ami vele jár és Ryannel vagy, de akkor meghalsz, vagy az edzéssel foglalkozol, és lemondasz Ryanről. Választanod kell.

-De nekem egyik se jó! Nagyon is érdekel Tessalos, de Ryan az a pasi, aki amióta megláttam tetszik és bele vagyok zúgva. Ne kényszeríts, hogy bármelyikről lemondjak a másik érdekében.

-Pedig muszáj lesz, mert Asil nagyon ki tudja használni, hogy van valaki, aki ide köt.

-Te is ott vagy!

-De én nem tartozom ehhez a világhoz. Hisz tudod, hogy szívesebben élek Tessalosban mint itt.- Ekkor megjelent a szoba közepén egy ember, Tessalosi ruhában.

-Hercegnő, kérem segítsen, vészhelyzet van!-könyörgött Zolának

17.fejezet-A Randi

Zola nagyon boldog volt, hogy végre Ryannel van. Legszívesebben mindent elmesélt volna, de ekkor már érezte, hogy valaki figyeli őket, aki akár Asil szolgája is lehet. Aki bármiből képes hasznot hajtani. Például bármennyire nem szeretné, hogy így legyen, elképzelhető, hogy Asil szándékosan összehozza őket, hogy ne tudjon a gyakorlásra figyelni.

- Ryan, mit gondolsz rólam?-kérdezte a fiút.

- Hogy kedves lány vagy, -mondta Ryan -bár mostanában úgy nézel ki mint aki egy percet sem aludt.

- Hosszú lenne ha elmesélném miért, és nem is hinnéd el.

- Ha így gondolod...Megértem. És te mit gondolsz rólam?

-Szerintem te egy jóképű srác vagy, ráadásul okos és erős. Kedves vagy a többiekkel, de nem hagyod magad ha piszkálnak.

-Huh, ez most jó vagy rossz?-kérdezte nevetve Ryan

-Jó. Én sose lennék képes megvédeni magamat.

-Pedig az nem árt egy lánynak...

-A szüleim is ezt mondják. Igyekszem is edzeni magamat, de még az alapoknál tartok.

-Te Zola, neked nincs olyan érzésed mint ha figyelnének?

-Elég régóta ilyen érzésem van, de azt hittem hülyeség.

-Ezek szerint nem az-

Eközben Lulu távolról aggódott Zoláért. Ryan gyanússága nem csökkent a szemében. Úgy érzete összeesküdtek ellene. Szinte biztos volt benne, hogy ellene akarják fordítani Zolát, hogy ne gyakoroljon, és ne tudjon védekezni. Ráadásul pont olyan fiút választottak, akiért Zola évek óta odavan. Jól kitervelték. Zola csak a saját kárán tanulja meg, hogy ne bízzon a pasikban, akik kémek is lehetnek. De az tragikus következményekkel járna. A legjobb amit tehet, hogy szemmel tartja Ryant és megvédi Zolát. Ezzel csak egy baj van. Zola érzi, hogy követi őt és Ryant, és valószínűleg azt is tudja, hogy ő az.

Másnap Lulu nem tudott Zola közelébe férkőzni, mert Zola egész nap Ryannel és a bandájával volt. Zola eleinte kérte, hogy Lulu is csatlakozhasson, de aztán hogy a fiúk azt mondták, hogy ne, nem hozta fel többet. Nagyon jó napja volt. Megismerte a népszerűek varázslatos életét. Azt is elfelejtette, hogy edzenie kell. Lulu egy darabig várta, aztán megunta és elindult haza. Szerencsétlenségére belebotlott Asilba.

-Te ilyenkor még itt vagy Lulu.-kérdezte Asil erőszakolt meglepettséggel

-Csak ma tanár úr.-válaszolt Lulu hűvösem

-Úgy látom ma egész nap egyedül voltál. Miért nem Zolával töltötted az időt?-kérdezte Asil gúnyolódva.

-Mintha nem tudnád- fakadt ki Luluból a tegnapi délután és a mai nap feszültsége.- elintézted, hogy Ryan hirtelen közeledjen Zolához, hogy ne tudjon edzeni. Mert tudod, hogy megosztott figyelemmel nem tud hatékonyan edzeni!

-Kemény vádak ezek. De igazolni is tudod őket?

-Egyelőre nem. De várd ki, hogy lebuktassam Ryant, és akkor –de Lulu nem tudta befejezni a mondatot, mert Asil elvesztette türelmét. Lulu a varázslat erejétől elájult. Ekkor futott be Zola.

16.fejezet-Ryan

Zola még két napot töltött Tessalosban. Eléggé lemaradt szegény a suliban, és nem volt ideje pótolni. Vagyis ideje lett volna, de minden alkalommal, amikor Luluval edzett az ereje határát pedzegette. Lulu szóvá is tette ezt, de Zola elütötte azzal a dolgot, hogy most már tudja, mi az a határ, amit nem léphet túl, de ha nem mozog azon a határon, akkor soha nem tanul meg varázsolni rendesen. Az osztálytársai közül Ryan volt az egyetlen, akinek feltűnt, hogy valami megváltozott.

- Zola, ugye minden rendben?-kérdezte egyszer ebédszünetben

-Persze, hogy nem volna-válaszolt Zola, aki már nem csak azért titkolt mindent, mert Lulu a lelkére kötötte.

-Csak azért, mert mostanában mintha másik világon járna az eszed, ha érted mire célzok.

-Igen értem, hogy ne érteném-válaszolt Zola, de magában hozzátette:“Csak te nem tudod, mennyire igaz amit mondasz“.

- Asil bá’ a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rád... Szóval mit szólnál, ha ma hazakísérnélek?

-Ryan, tudod nincs szükségem bébi csőszre

-Beugorhatnánk közben egy kávézóba.

-Mit szólnál ha négykor találkoznánk az iskola előtt?

-Nekem megfelel.

-Akkor 4-kor várj a suli előtt.

-Oké. Szia

-Szia.-Zola nem tért magához. Ryan tényleg randira hívta? Mért pont most? Lulunak az tűnt fel, hogy Zola az edzésen nem adott bele mindent.

-Zola mi van veled?-kérdezte- Nem így szoktál edzeni

-Ma nem lehetek kómás állapotban edzés után-válaszolt Zola

-Mért nem?

-Randim van.

-Zola tudod hogy nincs időd pasizni!

-Miért ne lenne? Tudod azt csinálok amit akarok. Azt fogadtam meg, hogy segítek Tessaloson, nem azt, hogy feláldozom érte az életem!

-Ahhoz hogy segíteni tudj áldozatokat kell hozni!

-Igen, például minden délután kómásra edzem magam. Nekem is kell egy kis pihenés!

- Ígérd meg, hogy nem fog a fejlődésed rovására menni, hogy közben pasizol!

-Figyelj, Ryan nem olyan, aki az ember minden idejét elveszi. Neki is van saját élete, amihez nekem semmi közöm.

-Ryan? Az a beképzelt idióta? Vigyázz vele, én még azt is kinézem belőle, hogy Asil szolgája

-Lulu, kezdesz rémeket látni! Ryan egy kedves, jóképű és népszerű fiú ennyi. Nem kell mindenkiről azt feltételezned hogy Asilt segíti.

-De Zola! Sosem lehet tudni...

-Lulu! Légy szíves hagyd abba. Valahogy olyan érzésem van, mint ha csak azért mondanád ezt, hogy ne találkozzam vele. És tudd meg, NEM ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED ebben a témában.- Zola ezzel elviharzott. Ryan már várta négykor. Együtt elmentek egy jó hangulatú kávézóba, beszélgettek, nevettek, és egyiküknek sem tűnt fel, hogy valaki követi őket és minden lépésüket figyeli. És az a valaki nagyon aggódott, hogy nehogy valami baj történjen.

15.fejezet- Asil jó oldala?

Zola a királyi palota betegszobájában tért magához.Gyönyörű rózsahímzéses takaróval volt betakarva, és rózsaillat töltötte be az egész szobát. Honnan tudták hogy ez a kedvence. Aztán az ágya mellé nézett, ahol Lulu aludt.~Mi történhetett?~ gondolta, hiszen tudta, hogy csak Asil hozhatta be a palotába. Ekkor csikordult az ajtó. Zola ösztönösen odanézett, hogy meg tudja magát védeni ha szükséges. Asil lépett be az ajtón.

-Látom magadhoz tértél-mondta a belépő Zolának.

- Miért vagyok itt?-kérdezte Zola hidegen

-Nos megismerted a varázslás tanulásának árnyoldalát.

-Mi történt?

-Összeestél gyakorlás közben. Lulu visszavitt az otthonodba, de másnapig nem ébredtél fel. Én elmentem érted és idehoztalak.

-Miért?

-Élve kellesz. Nem hagyhatlak meghalni.

-Mióta fekszem?

-Egy hete hogy idehoztalak.

-Lulu mért van itt?

-Hogy vigyázzon rád, bár ez inkább fordítva van.

- Itt akarsz tartani?

-Nem áll szándékomban, de magadtól még nem tudsz elmenni. Kénytelen leszel elviselni a társaságomat.

-Na jó, mi a trükk ebben az egészben?

-Nincs trükk, egyszerűen idehoztalak, hogy meggyógyítsanak.

-Kórház a földön is van.

-A varázslat okozta sérülésekkel nem tudnak mit kezdeni.

-Nem ért semmilyen varázslat általi sérülés.

-Úgy látom Lulu kicsit tájékozatlan. De nem csoda, amilyen kicsi a varázsereje.

-Mire célzol?

-Arra kedvesem, hogy a tested még nem elég edzett, hogy elviselje a varázserődet. Nem elég a varázserőd fejleszteni, a testednek is elég erősnek kell lennie a varázserő elviseléséhez. Ez az ami nálad nem stimmel. A tested gyenge, a varázserőd viszont hatalmas. Ha túl akarsz élni, vagy a tested kell edzeni, vagy rá kell jönnöd, hogyan lehet egy másik testben varázsolni, ami elég erős.

-Ezt miért mondod el nekem?

-Mondtam már. Hogy életben maradj.

-Ezt mondod, de a szemed és a hangszíned mást súg nekem. Nem tudom mi van veled, hogy ilyen kegyetlen vagy, de hogy igazából nem vagy ilyen az biztos.

-Te is tudod, hogy milyen gonosz az aurám....

-Ne nézz hülyének. Az aurát könnyű befolyásolni. Pillanatnyi érzelmektől gonosszá válhat, és tisztává is válhat, ha ez az érzés elcsitul.

-Nem értesz semmit kislány..

-Tudom. És remélem egyszer engeded majd megérteni.

-Zola, ugye jól vagy?-szólalt meg Lulu. Zola ránézett, és mire visszanézett Asil eltűnt.

-Igen jól vagyok.-válaszolt Lulu kérdésére. Asilnak jó oldala is lenne? Az mindenesetre biztos, hogy ezentúl másképp néz majd rá, mint eddig.-Mit gondolsz Asliról?

-Nem bízom benne. Amint lehet hazamegyünk jó?

-Persze.. Én sem bízom benne...-de Zola ezt már nem tudta annyira őszintén mondani mint egy héttel előtte tudta volna.

14.fejezet-A varázslás veszélyes

Zola nem ígérte, hogy azonnal a tolvaj keresésére indul, de elhatározta, hogy mihamarabb végére jár a dolognak. Lulu azonban azt mondta neki, hogy most a varázslás elsajátítására koncentráljon. Ezért Zola megkérte a démont, akit Tursulnak hívtak, hogy legyen türelemmel. Tursul megértette, hogy fontosabb, hogy megtudja védeni magát, ezért csak annyit kért hogy amint lehetséges járjon utána a dolognak.

Miután Tursul elment, Zola és Lulu még sokáig gyakoroltak. Zola újra és újra végrehajtotta a varázslatokat, egészen addig amíg nem sikerült a lehető leggyorsabban és legerősebb formában előidéznie. Lulu csak ámult, hogy mennyire tehetséges Zola, de nem vette észre, hogy nagyon kimerült. Zola meg nagyon makacs volt, és nem állt le, amíg össze nem esett. Lulu nagyon megijedt. Zola ott feküdt eszméletlenül, és hirtelen egy nagyon gonosz energiát kezdett érezni. Azonnal a vállára vette Zolát amennyire tudta, és visszavitte a földre. Még épp időben, mert a gonosz energia Asilhoz tartozott, aki alig egy perccel azután érkezett, hogy Zola és Lulu eltűntek. Azért ment oda ,mert érezte Zola hatalmas erejét, és azért nem érezték hogy közeledik, mert amíg Zola össze nem esett rejtve tartotta az energiáját. Amikor Zola összeesett egyrészt felbátorodott, másrészt megijedt, hogy eltűnt az ereje. Amikor odaért meglepődött, hogy senki nincs ott. Azt hitte, nem is volt.

Eközben Lulu hazavitte Zolát, és lefektette az ágyába. Mindezt titokban, mert tudta hogy Zola anyja kiakadna hogy mi történt vele. Azt remélte, hogy csak pihennie kell, de tévedett. Zola másnap reggel sem ébredt fel. Lulu mellette volt végig, és nagyon felt, hogy nehogy baj történjen. Asil persze megjelent, és Lulu nem tudott mit tenni.

-Tűnj innen!-kiabált Asillal

-Nyugi tökmag, túl gyenge vagy, hogy bármit is tehess.-válaszolt Asil fölényét éreztetve

-Mit akarsz?

-Mégis mit gondolsz? A kis fruska nem néz ki valami jól. Kórházban a helye. De itt nem tehetnek semmit. Elviszem Tessalosba

-Nélkülem nem viszed sehova

- Ja persze. Mit gondolsz rólam? Képes lennék kihasználni a tehetetlenségét?

-Hát..

-Jól van na, te is gyere, de figyelmeztetlek, amíg fel nem épül nem érhetsz hozzá!

- De te sem! Amúgy, miért akarnál segíteni?

-Ne hidd hogy megkedveltem. Élve kell, hogy lemondjon a trónról, ezért nem hagyhatom meghalni.- Lulu valamiért hazugságot érzett Asil szavaiban. De nem foglalkozott vele, hiszen Asil gonosz, álnok. Csak a hatalom érdekli! Innentől nem beszéltek egymással. Lulu Zola kezét fogva repült Asillal.

13.fejezet-A raktár démona

Zola és Lulu egyre jobban tartottak a közeledő légkörtől. Mi van, ha Asil az? Zola varázsereje még nem elég megbízható hozzá hozzá, hogy szembeszállhassanak vele! Zola arcán egyszerre csak a nyugodtság kezdett látszani.

-Mi lelt téged? Az a valami egyre közelebb jön!- kérdezte meglepve Lulu.

-Épp ezért nyugodtam meg.-válaszolt Zola- Biztos hogy nem Asil az . Neki sokkal gonoszabb az aurája. Mit tudsz erről a raktárról?

-Nem sokat. Úgy tudom, hogy valakit kivégeztek ezen a helyen, de ezen kívül semmit sem tudok...

-Akkor meg is van a megoldás és a nyugodtság oka is.

-Hogy hogy?

-Aki közeledik az egy démon. Valószínűleg az akit itt végeztek ki. Valami baja van, és ezt meg kell oldani.

-És mégis hogy gondolod, nyilván te is érzed mekkora varázsereje van!

-Szerintem nem olyan nagy.

-Nem akkora mint a tied ez tény, de arra nem hagyatkozhatunk, az enyém pedig gyenge!

-Ki mondta hogy nem bízhatunk a varázserőmben?

-Te is tudod hogy még kiszámíthatatlan.

-De csak annyira hogy Asillal ne tudjak harcolni.

- Erre azért ne vegyél mérget. A legnagyobb hiba, ha elbízod magad.

- Pszt-, súgta Zola-itt van- Lulu így is épp eléggé csodálkozott, hogy Zola ennyire pontosan érzékeli a mágikus aurát, és valami remény ébredt benne, hogy Zola egy ilyen kaliberű szörnyet már el tud intézni. A démon valóban ott volt. Épp hogy el tudtak rejtőzni előle. Lulu ránézett Zolára, aki csukott szemmel szinte transzos állapotban volt.

- Te meg mit csinálsz?- kérdezte, de nem kapott választ, mert Zola nem hallotta őt. Ellenben a démon akaratlanul is hallotta.

„ Ki vagy te démon?” Szólt a fejében egy hang.

-A Raktár démona vagyok. Mit akarsz tőlem?- válaszolt.

„érzem az aurádon, hogy nyomaszt valami. Kérlek, áruld el mi az.”

- Hogy mi? Az, hogy ártatlanul bűnhődtem, Valaki a kezembe nyomott egy királyi erszényt aztán elfutott. A katonák azt hitték én loptam el, de ez nem igaz. Emiatt végeztek ki!

„ Emlékszel ki volt a tolvaj?”

- Hogyne emlékeznék, de az már régen volt, azóta megöregedett!

„ Megkeresem és bűnhődni fog!”

- Miért akarsz segíteni nekem?

„ Mert Tessalosi vagy”

- Ki vagy te?

„én vagyok Panema hercegnő, és nemsokára visszatérek a trónra”

- Hercegnőm hadd lássalak!- Zola látta, hogy sikerült lenyugtatnia a démont, így előlépett. Lulu pedig elképedve állt. Fel sem fogta, hogy Zola képes volt Telepátiával beszélni a szörnnyel.

- Segíteni szeretnék minden Tessalosin. Megengeded, hogy segítsek-folytatta Zola most már hallhatóan

- Hercegnőm nem vagyok méltó, hogy segíts nekem.

- Minden Tessalosi megérdemli, hogy békében nyugodhasson!

- Köszönöm kegyedet felség!

- Kérlek, írd le, hogy hogy nézett ki a valódi tolvaj.

- Természetesen. - És a démon elmesélte, hogy hogy nézett ki a tolvaj. Zolának eszébe jutott valaki a tolvajról, de nem tudta ki.

12.fejezet-Sikeres varázslás

Zola órákig gyakorolt, de sajnos eredmény  nélkül... Nehezebb ez a varázslás dolog, mint gondolta... Mégis hogyan tudná fenntartani a varázslatot? Lulu látta, hogy tanácstalan, ezért így szólt:

- Ha fenn akarod tudni tartani a varázslatot, akkor meg kell tanulnod mindenféle érzelem nélkül előidézni. Különben mindig ahhoz az érzéshez kötve marad, és nem fogod tudni fenntartani.

- Szóval először azzal próbálkozzam, hogy ne érzéshez kössem a varázslatot... Akkor valami máshoz kell... Mondjuk... Lássuk csak... Megvan! De most nem fog menni..

-Miért mihez akarod a varázslatot kötni?

- Nos, az az igazság, hogy Attiliashoz...

-Zola de..

- Amikor Attilias ott van, fenn tudom tartani a varázslatot, vagy akkor is ha valaki az ő szolgái közül ott van...

-Ez igaz de...

-De??

- Mi van, ha nem ismered fel Attilias egyik szolgáját?

-Tudod azért nem csak ücsörögtem abban a várbörtönben... Megtanultam megérezni, ha Attilias szolgája közeledik.. Ezek tele vannak gyűlölettel és bánattal.

-Te fel tudod ismerni a..

-Igen, mondom, hogy nem csak ücsörögtem. Végtére is hercegnő vagyok nem? Azt mondtad ez azzal jár, hogy vannak ismeretlen képességeim.

- Igen igen...-ekkor hirtelen zölden fénylő buborék vette körül Zolát.

-Zola ezt te csináltad ugye?-Kérdezte Lulu aggódva.

-Igen, ne aggódj. Van itt valaki, aki tuti, hogy nem jót akar, és egyre közelebb jön hozzánk.-válaszolt Zola. Ekkorra már Lulu is érezte azt a nyomasztó légkört, ami azzal a valakivel, vagy inkább valamivel együtt közeledett.

11.fejezet-A raktár

Másnap Zola iskolába ment. Az osztálytársai nagyon örültek neki. Lulu mindenkinek azt mondta, hogy Zola beteg. Állandóan kérdezgették tőle, hogy jól van-e már, hogy mi volt a baja. Ő minden kérdésre a leg megnyugtatóbb választ adta. Nagyon jó kedve volt, egészen a becsengetésig. A csengő hirtelen eszébe juttatta, hogy Asil a tanára, és hogy az első óra éppen az, amit ő tanít.

  Asil egész órán őt nézte. Zola felfedezte a szemében a haragot, és a gyűlöletet. Ő egyszer sem nézett rá egy másodpercnél tovább. Óra után Zola volt az első, aki elhagyta a termet. Nem akarta, hogy megint odahívja magához. Aztán egyszer csak Luluba ütközött.

-Szia. -köszönt

-Szia. Gyere velem, találtam egy helyet a gyakorláshoz.-mondta az izgatottan.

-Tanítás van! Nem mehetek el, a szüleimet biztos értesítik, ha nem vagyok benn órán...

-Ne félj, nem fogja észrevenni senki. Olyan helyet találtam ahol nem telik az idő, így olyan lesz mintha el se mentünk volna!

-Akkor nyomás!- Lulu kézen fogta és már mentek is. Az iskola raktárához mentek, ami elvileg évek óta zárva volt.

-Most mond hogy rituto-mondta Lulu

-Megint egy szó, amiről nem tudom, hogy mit jelent... Na, mindegy. Rituto-és amint kimondta az ajtó eltűnt. Amint beléptek az nyíláson, ismét ott volt az ajtó.

-Tegnap láttam, hogy rájöttél, hogy működik a pajzs varázslat.-mondta Lulu

-Ne sértődj meg, de a tied elég gyenge volt.. Egy percig tartotta volna vissza Attilias varázslatát...-válaszolta Zola

-Tudom, az csak arra volt jó, hogy időt nyerjek neked a varázslathoz. Bíztam benne, hogy rájöttél hogy működik.

-Hát igen.. Egy hetem volt gondolkozni rajta, hogy amikor véletlenül megmentett egy kábító varázslattól, mitől került oda..

-És ha megmentett, akkor hogy kerültél fogságba..

-A másodiktól már nem védett meg..

-Most nem ez a lényeg. A legfontosabb, hogy meg tanulj állandó védelmet kiépíteni magad körül. Azaz ezt a pajzs varázslatot állandóan fenn kell tartanod.

-Lehetséges az?

-Neked igen. De gyakorolnod kell.

-Akkor ideje hozzálátni..-Azzal Zola megint felidézte, hogy mit érzett amikor Attilias kábító varázslattal akarta elkapni. Sikerült is neki, de tudta, hogy ez még nem elég. Nem tudja állandóan azt az érzést előhozni.. Nem lesz könnyű...

10.fejezet-Egy anyai parancs

Otthon Zola bocsánatot kért Lulutól, és elismerte, hogy szüksége van Lulu segítségére. Lulu ennek örült, és ő is bocsánatot kért. Egyetértett azzal, hogy ki kell találni egy jó megoldást a túlságosan vigyáz rám probléma megoldására. Zola következő útja Anyjához vezetett.

-Anyu. Beszélnem kell veled.-kezdte

-Inkább nekem veled! Hogy képzelted, hogy csak úgy elmész? És egy hétre eltűnsz?-vágott vissza Mrs. Hifter.

-Pontosan erről kell beszélnünk. Tudod nem azért tűntem el egy hétre, mert akartam.

-Hanem?

-Elfogtak... Tessalosban

-Mióta tudod te hogy.. hogy..

-A szülinapom óta. Mért nem mondtátok el?

-A te érdekedben titokban kellett tartanunk előtted.. Hiszen ha tudod, ki tudja milyen meggondolatlanságot teszel... Attilias megtalált volna, mielőtt még megtanulnál védekezni. - Az nap este arról beszéltetek, hogy nem mondjátok el.. De azt is mondtátok, hogy attól kezdve veszélyben vagyok! Nem is álllt szándékotokban megtanítani védekezni?

-Nem tehettünk.. Ki tudja, hogy reagáltál volna? Nem vállalhattuk ezt a kockázatot.

- Jobb, ha hátba támadnak anélkül, hogy tudnám miért és ki?

- Ebben igazad van... Nem mértük fel annak veszélyét, ha tudatlanul kerüksz bajba.. ne haragudj.. Többet  nem kockáztatunk.. Lulu most azonnal elköltözik innen, csak belerángatna. És ami a sulit illeti, minden nap én viszlek és hozlak. Egyedül sehova nem mehetsz.

- Anya..

- Nincs vita. Nem engedhetem, hogy veszélybe kerülj!

-És elmondanád, mit old meg, ha itthon ülök, és nem csinálok semmit?

-Mindent. A lényeg hogy túléld.

-A lényeg hogy az az őrült eltűnjön Tessalosból!

-Nem vitatkozom. Itthon maradsz és kész!

-Igen persze, és hagyjam, hogy Tessalosban éhen haljanak a gyerekek. Jó lenne, ha nem csak arra gondolnál, ami neked jó!-azzal Zola elviharzott. Azt hitte anyja meg fogja érteni. Hiszen ebből már nem tudja kirángatni sehogy sem. Asil már tudja, hogy nem fogja csak úgy átadni neki a vezetést, de nem fogja feladni, amíg egyikük nem veszít. És ha nem mehet sehova, akkor az épphogy nem annyi, hogy Asil győzött. Mindegy. Anyjának nem kell tudnia mi történik az iskolában, és az iskola és a ház közötti úton. Nem fogja feladni.

9.fejezet-Igaz barátság

A gömb már csak egy milliméterre volt Zolától, amikor befutott Lulu, és a Pajzsvarázslat Zola előtt termett. Nem védte volna meg Zolát, csak egy pár másodpercig, de ez éppen elég volt Zolának hogy magához térjen és eszkábáljon valahogy egy rendes pajzsvarázslatot. Minden felgyülemlett dühe kirobbant belőle, és egy olyan pajzsvarázslatot hozott létre, amit nem törhetett át semmilyen varázslat. Ekkor kicsit lecsillapodva Lulu előtt termett, akit Attilias időközben észrevett és meg akart ölni. Zola pajzsvarázslata az emberekre veszélyes, mivel aki nekimegy az egy hétig nem tér magához. Majdnem megnyugodott, de Lulu azt mondta:

- Ne nagyon nyugodj meg, maximum egy órára ütötte ki.

-Hogy hogy?-kérdezte Zola

-Hát izé.. Több oka van. Először is, mert épp hogy hozzáért. Másodszor Attilias egy erős varázsló, és a varázserő önmagában is védi valamennyire.

-Értem. Akkor tűnjünk innen.

-Otthon jó nagy fejmosás jár majd neked...

-Nem mondtam hogy haza megyek..

-A gondolataidba van írva, hogy haza akarsz menni.

-Mióta vagy gondolat olvasó?

-Neked köszönhetem.. Idefele majdnem a szívrohamot hoztad rám.. Hogy csináltad?

-Mit?

-A telepátiát!

-Milyen telepátiát.. Nem beszéltem csak Attiliassal meg egy kis szolgalánnyal..

-Nem volt valami álmod velem?

-Most hogy mondod.. volt egy..

-És beszéltél hozzám álmodban?

-Igen beszéltem..

-Akkor álmodban csináltad.. Ez is az egyik képességed..

-A többit otthon jó? Már így is sietnünk kell..

-Akkor indulás.-azzal futásnak eredtek. Zola nagyon örült, hogy látja Lulut. Rájött, hogy nem rászállt, csak védeni akarta..Lulu egy igaz barát.. Majd kitalál valami jó megoldást, hogy azért ne essen túlzásba. De mostantól mindig úgy fog tekinteni Lulura mint legjobb barátnőjére.

8.fejezet-Végveszélyben

Lulu nagyon megijedt. Ha Zola nem a vár tömlöcbe van, akkor az csak egyet jelenthet. Azt, hogy a kínok kamrájába vitték, ahol az az étel, amit nem jó szándékból kaptál nem táplál, az ital nem oltja a szomját. Zola biztosan nagyon szenved. Csak egy megoldás van. Valahogy ki kell hoznia Zolát. Remélte hogy nem késő, hiszen már pirkadt, és egy hete kereste Zolát. Ha elkésik Tessalosnak vége. Márpedig Tessalos túlélése mindennél fontosabb. Mennie kell és meg kell mentenie Zolát, hogy ő megmentse Tessalost. El is indult. Út közben találkozott egy szegény árva kislánnyal. Tovább ment volna, de mintha Zola azt mondta volna neki: Adj neki enni, ne velem foglalkozz. Nélküle biztos nem lehet Tessalost megmenteni, hiszen a gyerekekből lesznek felnőttek. Ezért adott neki egy kenyeret. De ezzel viszonylag sok idő elment, és ő úgy érezte, hogy el fog késni. Megint látott egy éhező embert, ezúttal egy öreg bácsikát. Megint tovább akart menni, de Zola megint megszólította: Eszedbe ne jusson otthagyni, ő a kulcsa, hogy Tessalos Tessalos maradjon. Ki mesélné el a régi nagy Tessalos történetét, ha nem ő? Így megint megállt, és megetette a bácsit. Már nagyon mérges  volt. Biztos volt benne, hogy el fog késni.

Eközben Zola aludt. Arról álmodott, hogy Luluval megy valahova Tessalosban Ő éhes és beteg volt. Találkoztak egy kisgyerekkel, akit Lulu ott akarta hagyni hogy őt mentse,  de ő rászólt:

Adj neki enni, ne velem foglalkozz. Nélküle biztos nem lehet Tessalost megmenteni, hiszen a gyerekekből lesznek felnőttek.

Tovább mentek, és ő egyre rosszabbul lett, de találkoztak egy öreg bácsival, aki éhes volt. Lulu megint ott akarta hagyni és mielőbb kezelni Zolát. De ő megint rászólt:

Eszedbe ne jusson otthagyni, ő a kulcsa, hogy Tessalos Tessalos maradjon. Ki mesélné el a régi nagy Tessalos történetét, ha nem ő?

Ekkor felébredt. Épp jókor, mer egy pillanattal később belépett Attilias.

-Hogy döntöttél?-kérdezte

-Kettőt találgathatsz... mondtam már, hogy nem hagyom egy ilyen alakra Tessalost.

-Akkor a sorsodért ne engem hibáztass.-Mondta Attilias, és elkezdett egy varázsigét mormolni, aminek hatására egy gömb gyűlt a kezébe. Zola becsukta a szemét. El tudta képzelni mi jön most... A gömb elindult az arca felé. Azon gondolkodott, meggondolhatja-e még magát, de azzal azt a benyomást keltené, hogy megfélemlíthető. A gömb csak közeledett és közeledett...

7.fejezet-Végleges elhatározás

Eközben  otthon mindenki kétségbe volt esve. Kivéve Lulut. Ő mér szervezte Zola keresését. Az első és legfontosabb feladtatnak Asil ellenőrzését tartotta.
-Ahogy gondoltam.-mondta amikor harmadik csengetésre sem nyitott Asilnál ajtót senki.- Zola nagy bajban van! Csettintett egyet és eltűnt Zola szülei elől.-Ha az történt amire gondolok, akkor a palota tömlöcében van.- gondolta és futásnak eredt. Hamar odaért, mert az az érzés hajtotta hogy nagy baj van. Majdnem guttaütést kapott amikor senkit nem talált a palota tömlöcében.- Ez nagyon nagy baj!-gondolta.
   Zola egy falhozláncolva ébredt. Nagyon fájt a feje.
-Hol vagyok?-kérdezte.
- A foglyom vagy kedvesem!- mondta Attilias, aki most lépett elő a szoba egy másik sarkából. Zola tűntetően a másik irányba nézett- Oh, hogy most haragszol rám. Azért ami történt csak magadat hibáztathatod. Ha aláírtad volna azt a papírt most szabad lennél és élhetnéd a szánalmas életedet.
-Nem bántam meg. Olyan szánalmas vagy, mint amilyennek kinézel. -EkkorAttilias közelebb lépett, megfogta Zola állát és magafelé fordította.
-Velem  ne szórakozz. Te nem tudod mit tett velem az apád.
-Biztos nem tett semmi olyat, ami miatt Tessalost kellene büntetned.-mondta Zola, majd kirángatta arcát Attilias kezéből. Attilias sarkon fordult és elindult az ajtó felé. Mikor kinyitotta az ajtót ezt mondta:
-Addig maradsz itt amíg meg nem gondolod magad.-azzal kilépett az ajtón. Zola egyedül maradt. Majdnem sírva fakadt. Hogy lehetett ilyen hülye! Ott álva valahol elaludt. Arról álmodott, hogy egy békés, nyugodt birodalmat vezethet, ahol nincs fájdalom és éhezés, ahol mindenki boldog.
Arra ébredt, hogy valaki szólítja.
-Hercegnő, enni hoztam önnek-mondta a kis beesett arcú szolgáló.
-Inkább edd meg te-válaszolta- neked jobban kell. Én kibírom, viszont rajtad látszik hogy nagyon éhes vagy.
-Megölnek ha megeszem! Azt mondták, hogy gondoskodjam róla, hogy a hercegnő rendesen egyen.
-Ne félj, nem fog feltűnni. Majd azt mondod én ettem meg
-De..
-A kedvemért! Nem szeretném ilyennek látni a leendő udvarhölgyemet-mondta Zola és rámosolygott a lányra, aki jóízűen megette az ételt. Egy óra múlva Attilias is bejött. Zola megint csak nem volt hajlandó ránézni.
-Szóval nem gondoltad meg magad. Kezd fogyni a türelmem. Holnap reggelik el kell döntened, hogy mit akarsz. Élni vagy meghalni.
-Hiába próbáékozol. Nem fogom egy magadfajtára hagyni a kormányzást. Túl gonosz vagy az ilyesmihez.
-Mondtam, holnap reggelig kapsz haladékot.- de mondhatott bármit Attilias, Zola amióta találkozott a kis szolgálóval véglegesen elhatározta magát: Nem fogja engedni, hogy Tessalos népe szenvedjen.

6.fejezet-sötét árnyak

Zola nagyon fáradt volt. Talált egy csendes sikátort, és úgy döntött ott tölti az éjszakát. A kukákban talált egy használható párnát és takarót. Jót röhögött magában, amikor elképzelte mit szólna Lulu. Épp mikor lefeküdt volna valami sötét árnyakat látott a sikátorba bejönni.
-Ki van ott?-kérdezte.
-Kedvesem, mért van egy ilyen gyönyörű lány egyedül egy ilyen helyen?-kérdezte egy ismerős hang
-Hosszú történet, de válaszoljon, ki maga?
- Gyere velem.- mondta a hang
-Hát jó..-válaszolta Zola. Elindult a hang irányába. Egyszer csak egy villanás és egy napsütötte réten találta magát. Ekkor füstszag ütötte meg az orrát. Jobbra fordult és majdnem szívrohamot kapott. Egy falu volt ott, ami égett.
-Mi ez-kérdezte
-Ez Tessalos birodalma. 15 éve így néz ki. A mostani vezető mindent megtesz, de nem mindenki ismeri el uralkodónak, mert olyan legendák keringenek, hogy a hercegnő él, és visszatér.
-Ez igaz?
-Igen, de én amondó vagyok, hogy ha vissza is tér, nem tud majd uralkodni. Rá kellene bíznia a vezetést Attiliasra, a nagy hadvezérre.
- Hát nem is tudom.. Lehet hogy igazad van. Igen, ezt fogom tenni!
-Ekkor egy villanás és egy palotában találta magát. Gyönyörű ruha volt rajta, és előtte egy papír:

Én, Panema hercegnő minden hatalmamról és jogomról ami a hercegnőséggel jár lemondok, azokat átruházom Attiliasra. Ünnepélyesen fogadom, hogy azokat soha nem fogom visszakövetelni. ____________________

Ezt kellett volna aláírnia. Kezébe vette a papíron heverő tollat. Hát ennyi volt. Többé nem kell majd törődnie ezzel az egésszel. Egy aláírás és kész..Már a papírt érte a toll, amikor valaki hangosan kiáltott.
-HERCEGNŐ NE!-erre Zola felkapta a fejét. Miért ne? Hiszen ez a legjobb mindenkinek
-Tudod Attilias csak rabol és egyre több adót szed. ha minden hatalmat megkap, megállíthatatlan lesz és elpusztítja a világot. Mindenki abban bízik, hogy Panedma hercegnő majd mindent rendbe hoz. Ez minden reményünk.-mondta az előbbi férfi. Zola teljesen ledermedt. Ennyire bíznak benne az emberek? Ez nem lehet az az öreg az előbb azt mondta…
-Mire vár még kedvesem, írja alá-mondta az öreg Zola viszont elhatározta magát.
-NEM!-jelentette ki határozottan, és egy mozdulattal kettétépte a papírt.- Az emberek számítanak rám. Nem hagyhatom őket cserben. MEG FOGOM VÁLTOZTATNI AZ EMBEREK HELYZETÉT.
-Ha ez a helyzet, akkor nincs más választásom-mondta az öreg, és közben Attiliassá változott.- Premiorian- ez a varázsige igen veszélyesnek nézett ki. Zola ösztönösen maga elé tette a kezét, és a varázslat nem találta el. Varázspajzs keletkezett előtte.
-Hiába.. Nem kényszeríthetsz.- mondta, de ekkor eltalálta egy másik varázslat. Azonnal elaludt.

5.fejezet-Magány

Zola csak futott és futott. Teljesen ki volt borulva. Hogy voltak képesek a szülei nélküle dönteni egy ilyen kérdésben? Ők nem tudják milyen Lulu.. Az, hogy a suliban együtt vannak, az még rendben, de hogy egész nap rajta lógjon az már sok.. Azt sem tudta hova megy.. csak minél messzebb ettől az egésztől. Az nem érdekelte, hogy mi lesz.. majd megoldja.. Elméletben hatalmas varázsereje van.. Majd amikor kell biztos előjön, ezt olvasta az összes ilyen fantasy könyvben, és ezt látta minden filmben.Amúgy meg nem fél Attiliastól...A szülei ellen nem egyedül volt, itt viszont igen..

-Zola, te mit csinálsz itt ilyen későn?-kérdezte valaki. Zola megijedt.

-Ryan, te hogy kerülsz ide..-kérdezte felismerve az előbb szólalót.

-Én csak sétálgatok.

-És hogy hogy a nagy erős népszerű Ryan szóba áll velem?

-Lány vagy és egyedül... Ez nem jó.. Még akkor is ha te vagy a kis Zola...

-Ne haragudj, de nincs időm-mondta Zola.. eddig is alig bírt megszólalni az örömtől...Ryan mindig tetszett neki..

-Figyelj, ne mászkálj egyedül, menj haza-mondta Ryan, de Zola már nem hallotta. Igyekezett többet nem összefutni senkivel. Valahogy rossz érzése támadt. Mintha követnék. Már-már kétpercenként hátra nézett, hogy megnézze ki az, de egyszer sem látott senkit. Kezdte egyedül érezni magát. Hiányzott az anyja és az apja. Megértette, mi az, hogy magány..

4.fejezet-Az őrületbe kergetsz!

Másnap az első óra véletlenül épp történelem volt... El lehet képzelni mit gondolt Zola... De az órát még csak csak túlélte valahogy. Óra után viszont Mr. Asil odahívta magához.

-Zola, mi történt tegnap?-kérdezte- Mire visszaértem a teával eltűntél..

- Ne tessék haragudni, haza kellett mennem-mondta Zola emlékezve, hogy Luluval megbeszélték, hogy Mr. Asil nem tudhat róla, hogy Zola tudja kicsoda valójában.-Anyukám rosszul lett.

-És? Már jobban van ugye?

-Igen, persze.Csak egy kis múló rosszullét, ami komolynak tűnt..- Zola már a beszélgetés elején kiszúrta Lulut, aki az ajtó mögül hallgatózott.

-Mindent hallottál?-kérdezte nyilvánvaló haraggal a hangjában.

-Igen-válaszolta Lulu-és büszke vagyok rád.

-Inkább hagyj békén jó?

-Vigyáznom kell rád!

-Azok alapján, amit mondtál nem sok esélyed van Attilias ellen...

- Ez igaz...

- Na, látod!

-...De: Nálad még mindig sokkal több esélyem van.

-Nem érdekel.-mondta, vagyis inkább üvöltötte Zola. Teljesen kiborult. Ő nem akar harcolni senki ellen! Egész nap ilyen hangulatban volt. Ha lehetett, mindenkibe belekötött.

Hál istennek sikerült megnyugodnia a hazavezető úton. Látta anyja és apja szemében az aggodalmat.

- Zola, kicsim- mondta anyja- tudod, egyik osztálytársadnak szállásra van szüksége.

-Lulu igaz?-kérdezte Zola. Ki más is lehetne! Hát már itt sem szabadulhat meg tőle!

-Igen, de honnan tudtad?

-Új lány..

-Értem.

-És mi közünk van nekünk hozzá?

-Az -mondta ezúttal az apja- hogy elvállaltuk, hogy amíg szükséges nálunk lakjon.

- Igen?- mondta Zola érezhető feszültséggel.

-A vendégszobába költözik. Segíts neki kipakolni rendben?

- Hogy ne. - Zola egyenesen a vendégszobába ment!

-Mit keresel itt?-kérdezte szemrehányóan

-Mondtam-felelte Lulu- vigyáznom kell rád!

-Mivel győzted meg a szüleimet?

-Az legyen az én titkom.

-Hogy te mekkora egy árrrrrrrrrrrr-Zola a szobájába rohant. Mikor Lulu 10 perc múlva utána ment nem találta ott. Egy fecni volt az asztalon:

AZ ŐRÜLETBE  KERGETSZ!

3.fejezet-Veszélyes nap 2.

Zola egy cellában ébredt. Amikor sikerült magához térnie és felmérnie a helyzetet beszélgetés hangjára lett figyelmes.
-Elintézhetted volna-mondta az egyik. Most róla beszél?
-Élve kell a tervünkhöz.-mondta a másik, akinek valahogy ismerős volt a hangja. De ki lehet
-Miért kéne élve? Hiszen aki halott az nem uralkodhat
-De ha meghal, tudnák, hogy én voltam. Le kell mondania a trónról.- ki lehet, annyira ismerős a hangja!
-Aztán elintézed?
-Természetesen, nem hagyhatom életben- Megvan! Ez! Lehetséges volna? Igaz, hogy furcsán viselkedett, de ő rabolta volna el?- Egyébként, amíg a nyaklánc nála van nem tudjuk megölni- Zolát valaki hátulról megérintette
-Ki vagy-kérdezte Zola rémülten, de a választ már megkapta, mert látta, hogy Lulu az.-Hogy kerülsz ide?
-Később. Most el kell tűnnünk innen.-mondta Lulu- mond hogy Sorpites
-Mit jelent az?
-Csak mondd!
-Jól van na Sorpites- Zola körül eltűnt a világ, a zárka, és ott találta magát a város főterén.
-Most azonnal magyarázd meg mi ez az egész!-fakadt ki Zolából a követelőzés
-Nyugodj meg, elmagyarázom.-mondta Lulu-Te Tessalos hercegnője vagy. aki elrabolt az Attilias, aki megölte a szüleidet, és téged is meg akar ölni..-Zola belefojtotta a szót Luluba
-Lassabban! Minek a kicsodája vagyok?-kérdezte
-Tessalols, a föld leghatalmasabb királyságának hercegnője vagy.-mondta Lulu
-És aki elrabolt az Nem Asilnak hívják?
-Az csak álnév, hogy ne ismerjék fel a nevelőid
-Mármint a szüleim
-Nem, ők nem a szüleid. Az igazi szüleidet Attilias megölte 15 éve
-Az lehetetlen
-Nem az. Te is épphogy megúsztad!
-Mindig is itt éltem a városban
-1 napos korod óta igen. De Tessalos születtél.
-A szüleim biztosan...-nem tudta befejezni a mondatot, mert eszébe jutott az a fura álom, ahol a szülei beszélgettek- Mért nem tudtam erről?
-Mert Attilias nem találhatott meg.
-És honnan tudjam, hogy nem neki dolgozol? Ki vagy te?
-Istenem Zola térj már észhez! Ha neki dolgoznék kimentettelek volna,
-Nem tudom! De az biztos hogy nagy szerencsém van hogy túléltem ezt a veszélyes napot.

2.fejezet-Veszélyes nap 1.

  Zola szokatlanul frissen ébredt. Gyorsan felöltözött és összepakolt. Nem beszélt a szüleinek a fura álomról, végtére is csak egy álom.

  Az iskolában szokatlan bár, de jó nap kezdődött. Aznap egy új diák és egy új tanár érkezett. Mivel nem volt máshol hely, az új diákot, Lulut Zola mellé ültették. Az új tanár történelmet tanított. izgalmas volt az az óra. Zola egy idő után észrevette, hogy Lulu is és a történelemtanár, Mr. Asil is nagy érdeklődést mutatnak iránta. Lulu állandóan arról kérdezgette, hogy hány éves hol lakik, történtek e furcsaságok körülötte, nem érezte e valamikor hogy követik, Mr Asil ezek mellett érdeklődött, hogy honnan van a nyaklánca. Zola nem volt gyanakvó típus, úgyhogy elmondta, hogy a születésnapjára kapta a szüleitől. Az idegesítette, hogy Mr. Asil mindíg Panemának szólította.

Másnap, mikor Zola hazafelé ment, úgy érezte, hogy követik. Elkezdett kétpercenként hátrafelé nézni, de egyszersem látott senkit.  Viszont sikerült beleszaladnia valakibe.

-Sajnálom..-kezdte volna- Mr Asil, nagyon sajnálom, egy pillanatra nem néztem a lábam elé

-Semmi baj Pane..-Mr. Asil itt észrvette a hibát- akarom mondani Zola.

- Ha nem bánja tanár úr, én mennék is-mondta Zola. Nem akart hosszasan Mr. Asillal maradni..

-Ami azt illeti-kezdte Mr. Asil- ha már így összefutottunk meghívnálak egy teára.

-Ha nem zavarom a Tanár urat-mondta Zola. Na tessék. Sikerült magát meghívatnia egy töritanárhoz teára...

-Ugyan dehogy!-Vágta rá a tanár, azzal kézenfogta Zolát. Zola persze azonnal kirántotta a kezét a szorításból. Asil egy pillanatra elég riadt szemmel nézett.

-Elnézést, de nem szeretem, ha fogják a kezem.-mondta Zola mentségképpen.

-Semmi gond, akkor csak gyere utánam.-válaszolta a tanár mosolyogva. Mr. Asilnak hatalmas háza volt. Mint egy palota! Zola csak akkor látta, mennyire olyan, mikor beléptek. Minden lépcsőn vörösszőnyeg arany szegélyel. Közben megérkeztek az ebédlőhöz. A tipikus palotába illő 30 méteres asztal volt MEGTERÍTVE 2 SZEMÉLYRE! Zolának ez valahogy nem tetszett! Minta Asil tudta volna, hogy jönni fog..

-Várj egy pillanatot, hozom a teát-mondta a tanár és eltűnt. Zola pedig várt türelmesen. Közben minden képet alaposan átvizsgált, és megakadt a szeme egy lányon, aki kísértetiesen hasonlított rá Arra gondolt, biztos ő Panema, és összekeveri őket.Ekkor a szék megindult lefelé. Zola egy szúrást érzett a vállában, és szinte azonnal elaludt.

1.fejezet-Zola születésnapja

Zola alig várta, hogy hazamehessen az iskolából. Végre elérkezett Szeptember 8-a, Zola születésnapja. Idén töltötte a 15. évét, amit mindíg is várt. Nagy izgalommal várta, hogy mi lesz az ajándéka. Iskola után szinte röpült hazáig.Otthon már várta anyja és apja.

-Hogy telt a napod?-kérdezte anyja.

-Jól-felelte Zola- sokan felköszöntöttek

-Azt hiszem akkor most rajtunk a sor-mosolyodott el anyja és apja- Isten éltessen sokáig.-azzal kezébe adtak egy kis csomagot.

-Nagyon köszönöm- mondta hálásan Zola.

-Ugyan-mondta apja- bontsd ki.

- Persze, majd elfelejtettem-azzal Zola kibontotta a dobozkát.-Dehát ez gyönyörű-mondta amikor megpillantotta a benne lévő nyakláncot, amin egy gyönyörű medál lógott.

-Még a nagymamádé volt-mondta az anyja.

-Ígérem, vigyázni fogok rá.

Zola aznap éjjel sokáig forgolódott az ágyban. Nem tudott elaludni, így elindult, hogy anyjával vagy apjával beszélgessen. Alighogy elindult a lépcsőn lefelé, beszélgetést hallott.

-Nem volt korai odaadni neki a nyakláncot?-kérdezte apja

-Emlékszel mit mondtak róla ugye?-válaszolt anyja-A 15. születésnapjáig rejtve lesz Attilias elől, de a 15. születésnapján olyan varázserő birtokába kerül...

-Amit Attilias érez, tudom-mondta apja kedvtelenül..- de akkor is.. Biztos elég az a nyaklánc hogy megvédje? Nem kéne elárulnunk neki?

-Kamasz, kiszámíthatatlan a reakciója!-mondta anyja.

Ennyi épp elég volt Zolának. Miért? Miért csapták be 15 évig? És akkor felébredt. Hát mégis sikerült elaludjon. Hál Istennek csak álom volt..

0.fejezet-Bevezetés: Tessalos

Réges régen, a föld legnagyobb virágkorának idején az egész földet egyetlen birodalom uralta. Ez a birodalom volt Tessalos. Pertakosz király idején a birodalom virágzott, és hatalmasabb volt mint bármikor. De a király kegyetlen zsarnok volt, és nem törődve népének életével arra törekedett, hogy a birodalom, és ezáltal az ő hatalma egyre nagyobb legyen. Népe rettegett, de volt egy ember, egyetlen személy, akinek volt bátorsága kiállni a király zsarnoksága ellen. Attiliasnak, Pertakosz hadvezérének vezetésével lázadás tört ki. A király és felesége, Lídia épp első gyermeküket várták. A király ragaszkodott hozzá, hogy szeretett királynéja elmeneküljön egy biztonságos helyre, de Lídia ragaszkodott ahhoz, hogy férje mellett maradjon. Pertakosz hiába könyörgött, a királyné hajthatatlan maradt. De már késő is lett volna, mert elérkezett a gyermek születésének ideje. A király parancsba adta, hogy amint a gyermek megszületik, a királyné akarata ellenére bízzák rá egy fiatal párra, akik vigyék messze az országból. Épp hogy a gyermeket elküldték, Pertakosz elbukott, őt és feleségét kegyetlenül meggyilkolták. Attilias becsapta a népet. Békét és nyugalmat ígért, ehelyett az ország sötétségbe borult és mélyebbre süllyedt mint valaha. De Attilias nem nyugodhatott meg, mert a trónörökös még élt. Annyit sikerült kiderítenie, hogy a gyermek kislány, és Panemának nevezték el. De nyomtalanul eltűnt...

Sziasztok. 

Ez a blog azért jött létre, hogy amenniyen csak lehet megnézhesség és elolvashassák könyvemet, a Tessalos-t Remélem elnyeri tetszéseteket.
Az archívumot nézegetve a legrégebbiektől kezdődik az oldal, egyébként a bejegyzések címe 1. fejezet , 2 fejezet.. stb lesz, ne aggódjatok :) V ÉLEMÉNYEKET A chakna@freemail.hu EMAIL CÍMRE LEGYETEK SZÍVESEK :)

Most pedig merüljetek el Tessalos csodálatos világába, és kísérjétek a kislánytól a felnőtt királynőig vezető útján főhősünket,  Zolát, aki a 15. születésnapját követően megtudja, hogy valójában hercegnő, és szükség van rá az országában. Vannak ellenségei, és vannak barátai, vannak akik direkt akadályozás, vannak akik véletlenül, és vannak olyanok is, akik segítenek neki, és életüket áldoznák érte, hogy ő visszajusson Tessalolsba, és elfoglalja az őt megillető helyet a trónon királynőként. Hogy milyen út vezet a Trónig, és hogy Zolának sikerül e végigjárni ezt az utat, megtudjátok, ha elolvassátok a történetet. Tehát jó szórakozást.