-Tessék???- kérdezte Asil-Hogy lehet hogy én nem éreztem?
-Igazán nem akarlak elkeseríteni- hangzott az ismeretlen hang- de fel vagyok készülve. Azon viszont csodálkozom hogy egy ilyen kis taknyos érzékelt.-mondta Zola felé fordulva. Olyan pillantással vette szemügyre, hogy Zola automatikusan védelmi helyzetbe kapcsolta az agyát, hogy akármikor a lehető leghatékonyabb védelmet varázsolhassa maga köré. Az agya közben folyamatosan azon járt, hogy hogy tudná hasonló hatékonysággal megvédeni Asilt is. Persze megoldást nem talált erre a problémára…
-Akkor azt hiszem ezt bóknak veszem- mondta Zola jelezve hogy nem éppen jó a kedve: Eléggé frusztrálta egyrészt az ismeretlen férfi jelenléte, másrészt a tény, hogy vagy magát védi meg, vagy Asilt.- Viszont olyan undorító rosszindulat árad belőled hogy összebarátkozni nem fogunk.- mondta hogy valami fölényt sugalljon. Persze ennek valósságában legkevésbé ö volt biztos.
- Na de kérlek. Hiszen én pont ezért jöttem.-válaszolt gúnyosan az ismeretlen férfi- és ne haragudj, de nélküled nem megyek sehova- mosolygott, de ettől a mosolytól valahogy a hideg futkosott Zola hátán. Ebben a pillanatban rájött, hogy magát kell védenie, egyrészt mert Asil úgyse engedné hogy ne így tegyen, másrészt mert ö a célpont, így Asilnak a saját védelmével is jó esélye van. Automatikusan készenlétbe helyezte az összes védővarázst amit ismert, és olyan hermetikusan elzárta magát, hogy ellentámadni eszébe se juthatott volna, mivel a saját varázslata sem juthatott ki a védelmén. Épphogy befejezte a védelem felállítását már vissza is pattant róla a kábító varázslat. Zolát viszont mintha fejbe kólintották volna, megszédült. Persze nem vészesen, csak épphogy érezte, de ez elég volt hogy felfogja: óvatosnak kell lennie. veszélyes varázslatok vannak támadója birtokában.
-Nem rossz. De igen sok varázserő kell egy ilyen védelem folyamatos fenntartásához. Mit gondolsz mennyi ideig vagy képes fenntartani? –mondta a támadó halálos nyugalommal. Miután nyugalmat erőltetett magára Zola gondolatban üzent Asilnak, hogy akár órákig képes fennaratni a védelmét, de nem várhatnak arra hogy új ellenségük majd megunja és tovább áll. Megkérte hogy valahogy intézze el a férfit. Asil alig észrevehetően jelezte hogy megértette, és mindent megtesz. Ugyanakkor Zola lelkére kötötte hogy bármi történik eszébe ne jusson akár egy pillanatra is leengedni a védelmét. Zola jelezte hogy megértette. Nyugodtan leült, és meditációs pózba helyezkedve lehunyta a szemét Teljesen kizárta a külvilágot egy dolgot kivéve: Asil jelenlétére folyamatosan figyelt. Így mindig pontosan tudta hogy hogy alakul a harc. Viszont a tudata ahogy eltelt egy óra elkezdett halványodni. Már csak iszonyú erőfeszítés árán tudta rákényszeríteni magát, hogy figyelemmel kísérje Asil állapotát. Hamar rájött hogy amint alábbhagy a koncentrációja elveszíti eszméletét, és öntudatlanul támadójának csak ki kell várnia hogy mikor nem lesz már elég ereje a védelmét fenntartani. Már-már kezdett megnyugodni, hogy a támadó nem igazán foglalkozik Asillal (azt ereje fogyásából érezte hogy rá csak úgy záporoznak a varázslatok, Asil állapotából pedig arra következtetett, hogy nem érik komoly támadások) amikor mintha csak cáfolni akarná egy olyan erős varázslat találta el Asil pajzsát ami azonnal fel is emésztette védelmét, Asil pedig eszméletlenül elterült a hirtelen erő veszteségtől. Zola nem gondolkodott tovább. úja felvette a kapcsolatot a külvilággal. Érzése szerint túl lassan kezdtek újra működni érzékszervei..Mikor szeme sarkából észrevette hogy támadója újabb varázslatra készül, úgy látva hogy Asil a célpont gondolkodás nélkül minden védelmét Asilra ruházta, hogy megmentse az életét. Csak azzal nem számolt hogy a támadásnak nem Asil volt a célpontja…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése